A Bethlen-lakótelep mélyén, a Szabók utcájában lakik nejével Gógyán Jóska bácsi – a 74 éves nyugdíjasnak érdekes és különleges hobbija van. Középületeket, templomokat rekonstruál, eddig több mint húsz munkája van készen, amik a lakása folyosóján, illetve az egyik szobában vannak “kiállítva”. Egyelőre csak az ismerősei, szomszédai járnak a csodájára – a milliméter pontossággal elkészített rekonstrukciók kivétel nélkül szemétbe dobott dolgokból készültek.

Ami az életét illeti, az erdőszentgyörgyi származású Gógyán József először szabónak tanult odahaza. Abban reménykedve, hogy itt állást kap, 1960-ban jött Székelyudvahelyre – nem szabó lett, hanem építőipari munkás, majd dolgozott a szombatfalvi szeszgyárban, később az IFET-nél, aztán esztergályos lett, de "elektronikát is csinált”, a lámpás tévékhez is értett. Majdnem húsz évet esztergályosként dolgozott, de a kilencvenes években Magyarországon is többször megfordult. Mindene a garázs, illetve a haverok a közeli kocsmában, de nagyon kiszámított, pontos napirendje van – a garázsban meghatározott időt tölt, akárcsak a kocsmában, egyetlen perccel sem többet. Minden nap egy-két órát foglalkozik a furcsa hobbijával.

Nem vallja be, de felesége, Vilma csak elmondja: 2012-ben nagyon beteg volt a férje, kétszer került be tüdőembólia miatt a kórházba, 48 kilóra fogyott le. Alig tudott mozogni, csak üldögélt – de ekkor elkezdett “matatni”: kartonból, műanyagból ragasztóval elkezdett kis épületeket készíteni. Egyfajta terápia is volt ez, de az évek alatt annyira belejött, hogy ma már díszes homlokzatokat rekonstruál.

Színesek, érdekesek – ugyanakkor van bennük egy kedves báj, hiszen természetesen nem mindegyik sikerül élethűen, de mindegyik felismerhetően. “Nem olyan, de olyasmi” – jegyzi meg mosolyogva Jóska bácsi, amikor végignéz a kis kiállításon. Ugyanakkor beavat szakmai titkokba is, Ufó nemcsak arra csodálkozik rá, hogy hogy lehet iporkából gömböt készíteni, hanem arra is, hogy milyen a hozzávaló ragasztó, mi mit ragaszt. Legalább háromfélét használ ezekből.

“Van úgy, hogy kukázom” – mondja nevetve, de hozzáteszi, hogy csak azt hozza el, aminek hasznát veszi. Például az ablakok átlátszó vagy fehér söröspalackok falából készülnek. Az épületek alapja a karton, de mindent felhasznál, ami a keze ügyébe akad, például a törött karácsonyfadíszeket, vagy azokat az üdítős dobozokat, amelyeknek ezüst színű a belseje.

A pontos épület titka a jó mérés, illetve az arányosítás – Jóska bácsi mindent pontosan megmér, csak akkor kezd neki valaminek, ha egyszer megtervezte. A díszes épületeket általában fényképekről lesi le – volt úgy, hogy a szombatfalvi ortodox templomot ötször fényképezte le részleteiben, az ötödik alkalommal már a pópa behívta. A Haberstumpf villát szintén fotóról – az ilyen lett.

Az Ybl Miklós által tervezett budapesti országház bejáratát is leutánozta – igaz, a bejárat két oldalára két oroszlán került, de nem egyformák. Ez egyik nőstény oroszlán, a másik nem.

Udvarhelyi templomok a “Gógyán-műhelyben”: a Kis Szent Teréz Római Katolikus Plébánia, illetve a belvárosi unitárius templom. Katona az előbbiben nősült, de utóbbiban is megtehette volna – most (talán nem véletlenül!) itt áll mindkettő kartonból.

Gógyán József a mai napig minden nap “matat” valamennyit a dolgokon – a szombathelyi székesegyháznál, a békéscsabai evangélikus templomnál, vagy a Peles-kastélynál nem ragad le, továbbmegy.

A kartont sok mindennel lehet színezni, néha olyan színek jönnek ki, amelyek nem feltétlenül olyanok, mint valóságban. “Amikor megtelik a ház, elajándékozzuk” – fűzi hozzá vigyorogva. Egyik-másik épület elkészítése akár több hónapot is igénybe vesz.  Tanul internetezni is (“Töltöm az időt!”), Facebook oldalára fel van töltve néhány kép a munkáiról.

Az a baj, hogy lassan nem fér a lakásban a sok épület – felesége, Vilma néni már kénytelen feltenni a szekrény tetejére is a dolgokat. De boldogan teszi. Ez egy olyan hely, ahová egy kis túlzással talán egy Bolyai-idézet kívánkozna: “a semmiből egy új, más világot teremtettem”.

© uh.ro, 2017