Zetelaka akkora falu, hogy már szinte város. Szép házakat találni benne is olyan nehéz, mint egy városban. Szép kapukat már könnyebb, egy részük össze is van gyűjtve a központba turistalátványosságnak.

Még mielőtt rátérnék a házakra, mutatok néhány kaput, ha már a kapukkal kezdtük. Ez itt egy szép pozitív példa arra, hogy nem feltétlenül kell hagyni a kapukat lerohadni, fel lehet javítani azt a galambdúcot és a rajta lévő tetőt. Ha a gazda elég értelmes, és natúrban hagyja, nem keni le valami narancssárga lazúrral, akkor néhány éven belül ugyanolyan színű lesz, mint a kapu, és tökéletesen passzolni fog.

Ez a példa azt ábrázolja, hogyan lehet egy kapuval két legyet, azaz két státusszimbólumot csapni egyszerre. Vagy hármat, vagy négyet. Ezen a képen nagyon jól látszik, hogy mi van ma az emberek javának fejében, mi ma a menő. A székely kapu. Pirosra festve. Villogóval. Az összebetonozott kőből rakott akármi. A tuja. A narancssárga ház, ami valószínűleg a szomszédé jelen esetben, de attól még menő.

Ez egy másik kapu. Bizonyára sokan rozogának és szétrohadtnak látják, de nekem valamiért közel áll a lelkemhez. S nem csak azért, mert egyszerű, szerény és célnak bőven megfelelő, hanem azért is, mert kétszeresen kapu. Bizonyítja azt, hogy Zetelakán a labdasportoknak van jövője.

Még egy kapu, mára az utolsó, ez is rozoga, de nagyon bírom azt a postaládát rajta, a falusi leleményesség egyik legszebb példája.

Térjünk át a házakra, nehogy kapuzárási pánikba essünk, ebben a korban már csak az következik. Ez a ház is pirosas, mégis közelebb áll a lelkemhez. Talán a szín árnyalata, telítettsége más, de az ablakok osztottsága is fontos tényező. Megfigyeltem, minél kisebb szemekből áll egy ablak, általában annál kedvesebb az ember szemének. És annál kevésbé kedves az asszony szemének. Már amennyiben ő takarítja.

Nem csak a sok kis ablakszem, hanem a sok apró, jól megválasztott dísz teszi széppé a székely házat. Az a lyukas félkörös ritmus az eresz alatt, a léces rácsozat, mely rengeteg sok házon megtalálható, illetve a tornác oszlopainak felső derékszögét díszítő kacskaringó, ami már egyedibb megoldás. Évtizedek, évszázadok tapasztalatából kiszűrt motívumok.

Nagyon reménykedtem benne, hogy Zetelakán fogok találni az új házakból is olyat, amit berakhatok a legszebb házak válogatásba. Még nem sikerült, de még csak a falu egynegyedét, egyötödét jártam be. Íme, mutatok egy új házat, aminek, hát, hogy is fogalmazzak, van egyénisége. Azért fogalmazok ilyen szépen, mert egyrészt bizonyára vannak olvasóink közül, akiknek tetszik ez a ház és szeretnének egy ilyet, másrészt hogy munkatársaim se szidjanak le, hogy megint bajom van az új házakkal. Csak annyit mondok erről a képről, hogy ez a jelen és a jövő a székelyföldi építészetben.

És ez pedig egyre inkább a múlté.

Zetelaka ezen részén kevés a régi ház. Az 1920-as években több ízben porrá égett a falu, mondják a helyiek, csak egy-egy ház úszta meg szétszórtan. Ez közülük az egyik. Egy gyors keresés eredményeképpen egy korabeli újságcikkből kiderül, hogy 1926. július 13-án tört ki egy tűz, három napig tartott és 150 házat emésztett be. Két évvel azelőtt egy hasonló tűz 300 házat hamvasztott el, élelmiszer-tartalékokkal együtt. 160 család vált akkor hajléktalanná. Kegyetlen idők lehettek.

Na de mielőtt elszomorodnának kedves olvasóink, vagy elunnák a házakat, búcsúzom is, egy ilyen vidámabb képpel, a többi szép zetelaki házat a következő részekben találják. Még mielőtt kivirágozna a határ, még jelentkezünk egy adag zetelaki havas házzal. Viszont látásra!

© uh.ro, 2017