Zetelaka legszebb házai
Második rész.
Egyed Ufó Zoltán képriportja
Ismét üdvözöljük kedves olvasóinkat itt Zetelaka felső felében.
Az első részben a kapukat néztük meg a házak mellett, most tekintsünk rá a kerítésekre is. Ez egy klasszikus. Egyszerű, de nagyszerű. Megunhatatlan.
Ez egy kortárs alkotás. Fogadjunk, hogy erre a kerítésre sokkal többen irigyek, mint az előzőre. Angol tudósok szerint az, hogy az ember milyen kerítést épít, az megmutatja a világgal, a környezetével ápolt viszonyát.
A kapu is ugyanúgy jelzi, hogy mennyire vagy szívesen látva. Van, amelyik csak finom szimbólumokkal, van, amelyikre szavakkal is ráírják, hogy kit látnak szívesen, nehogy a vendég ne értsen a szimbólumok nyelvén.
Jó példa kerítés és házikó összhangba hozására. Sok rejlik a szögekben.
Térjünk rá a házakra. Íme egy klasszikus. Emelje fel a kezét, akinek nem tetszik!
Egy másik klasszikus: a boronafal.
Most a hétvégén hallottam, hogy a boronafalas házaink nomádságunk következménye. Azért volt a magyarnak boronafalas, farkasfogas illesztésű háza, mert könnyű volt szétszedni és máshol összerakni.
Ez a környék egyik legrégebbi háza, talán a legeslegrégibb, állítják az itt lakók, garantáltan boronaház. Amint már említettem az előző részben, Zetelaka ezen részén kilencven évvel ezelőtt két nagy tűzvész is tarolt, alig maradt meg egy-egy szerencsésebb ember háza.
A ház még önmagában nem minden, nem mindegy, hogy milyen az udvar vagy a kert. Régen szívesebben látott hozzátartozó volt az árnyékot és gyümölcsöt adó magas fa. Ma is vannak, akik ezt kedvelik.
Mára ennyi, búcsúzunk Zetelakától és a téltől. Még a falu egynegyedét sem jártuk be, több része lesz még a zetelaki házmustránknak, de már tavaszi képekkel fogok visszatérni. Vagy nyáriakkal. Nagyon reménykedem, hogy egy ekkora faluban az új házak között is találok olyat, ami megirigykedtet, nem csak a régiek között. Addig is, Isten áldja meg olvasóinkat.
© uh.ro, 2017