Nem a pelenkára van akció, hanem az emeleten öt órától kezdődik a kicsik tánca: a Kékiringó Néptánccsoport és Alapítvány termében ma pöttömöké a szerep.

Vannak, akik újoncként jelennek meg a terepen, és az ajtóból megilletődve bambulnak a tánctér fele, hogy akkor itt most mi is történik. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Mondjuk, nem árt, ha szeretünk táncolni, de legalább énekelni és pityegtetni. Mi a pityegtetés? Majd kiderül.

Egy kicsivel bennebb Both Aranka, a Kékiringó néptánccsoport vezetője igazgatja a gyerkőcöket. Egy csíkos ide, egy virágmintás oda. A gyerekek izgatottan figyelik, ki mellé kerülnek. Teljesen más szempontok szerint sorakoznának, mint ahogy Aranka rendezi őket.

A tánc komoly dolog, még így kicsiben is. Alapos bemelegítéssel kezdődik a délutáni program. Amíg Aranka vezényli a bemelegítést a fiúk-lányok felmérik egymást. Már most eldöntik, kivel szeretnének táncolni. Nagyon nem mindegy. Senki sem szeretné, ha másnap az oviban alaptalanul hoznák össze valakivel.

A szülők izgatottan figyelik a csemetéket, miként alkalmazkodnak. Nincs gond, a hangulat felhőtlen, mindenki el van foglalva a zenével vagy a kiszemelt lehetséges szeretővel. A szülők finoman rejtegetik a májukat, mindenkinek láthatóan dagadni kezd a ruha alatt. De ez ilyenkor természetes.

Egyet jobbra, egyet balra, forgás és dobbantás. Már zajlanak is az alapmozdulatok, amíg ráhangolódnak a gyerekek a ritmusra. Közben a szülők nagy része elmegy ügyes-bajos dolgait intézni. A gyerekek felszabadultak, senkinek sem hiányzik apu vagy anyu.

És végre eljött a sok szemezés eredménye. Megfoghatják a kiválasztott szeretőjelölt kezét a lányok, a fiúk pedig táncba vihetik a legszebb lányokat. Az újoncok még csak figyelik, hogy mi történik. Még nem volt idejük a megfelelő mennyiségű szemezéshez, egyelőre csak a kínálatot, azaz a legjobb táncosokat térképezik fel.

Nem mindig fenékig tejfel az élet. Már itt rá kell jönniük, hogy néha más szerzi meg, amit magunknak kinéztünk. Egyelőre egy szúrós tekinteten és egy mérgesen karba vágott kézen kívül mást nem tehetnek. Várni kell a nóta végéig, ugyanis akkor újból párcsere lesz, s ismét meg lehet próbálni a hódítást.

A srácok nem tréfálnak a dologgal. Ha egyszer sikerült megszerezni a menyecskét, akkor többé nem engedik el. Párcsere ide, párcsere oda, biztos kezekkel fogják, nehogy valamelyik hasonszőrű betyár lecsapja a kezükről.

A legmenőbbek nem restelkednek kimenni a táncparkett közepére és külön produkcióval szórakoztatni a többieket.

Székely legény lévén pörgeti, forgatja partnerét. Nem szívesen hallgatná holnap a napiban, hogy még csak rendesen meg sem táncoltatta a szomszéd csoportból a leányzót.

És akkor jöjjön a pityegtetés. A fiúk előszeretettel pattintgatnak az ujjukkal, miközben a lányok a szoknyát forgatják. Most ennek a stilizált gyakorlása történik, de van, akit a ritmusok annyira magukkal ragadnak, hogy néhány Jacko mozdulat is becsúszik.

„Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára". Elöl ülne a masiniszta, ha sikerülne eldönteni, hogy ki is az. A kormányzásért hatalmi harc folyik Aranka és az ifjú masiniszta között. Szegény vagonok meg csak értetlenül állnak és várják, hogy eldöntsék, ki is lesz a mozdony.

A közös éneklés sem maradhat ki. Sőt, a bátrabbak szóló produkcióikat is előadhatják belezsúfolva tudásuk legjavát, amit a többiek tapssal viszonoznak. Az újonc minden alkalmat megragad, hogy bizonyítson: amikor csoporttársa énekel, ő is felpattan és ropni kezdi.

Anyuék, apuék közben megérkeznek az ügyintézésből. Mialatt a tánccipő helyét az utcai váltja, a gyerekek levegővétel nélkül mesélik, milyen jól megy nekik a tánc. A közben kialakult barátságok kicsit szünetelnek, de csak a következő alkalomig.