Pénteken a borongós idő miatt távolmaradt a képviselő urak nagy része, de András és Dezső bácsi megtartotta a redkívüli ülést így is a Bethlen-negyedi park szökőkútja mellett. A régi és az új időkről is meséltek:

András: Itt lakunk a Bethlen negyedben. Minden nap itt vagyunk a parkban. Egy-egy kicsit tekergünk, beszélgetünk, nyugdíjasok vagyunk.

Már nem tudom, mióta ismerjük egymást, van 40 éve, ha nem több. Sofőrök voltunk az IRTA-nál.

Dezső: Mikor hazajöttünk a katonaságból, azután kezdtük. '62-ben vizsgáztunk, mentünk akkor katonának, 64-ben leszereltünk, két éves katonaság volt nekünk még. Azután kezdték csökkenteni 16 hónapra, s azután megszűnt.

A.: Én Bukarestbe voltam katona, s te hol?

D.: Én pedig Temesváron. Nekem nagyon jó volt. Fegyverjavító voltam. Az összes fegyvert, főleg a szárazföldieket javítottuk, verifikáltuk. Volt amelyiket évente, vagy kétévente kellett ellnőrizni a működését, azért hogyha megcélozol egy nyúlat, nehogy az oroszlánt lődd meg. Ott dolgoztam, s egyben sofőr is voltam, mert a műhelykocsival az egyik alakulattól mentünk a másikhoz.

Voltunk 12-en. A fegyvereket, amikor készen voltak, kipróbáltuk egy lőtéren, amelyik körbe volt véve, katonák őrizték. Ott állítottuk be, hogy merre hordjon a fegyver.

Ilyesmivel foglalkoztunk. Erősen jó volt, '64-ben még jó világ volt Romániában. Akkor még a Ceaușescu rendszer nem volt benn. Még nem volt akkora orosz befolyás abban az időben. Volt munka a népnek és megélhetés is, volt mit aprítani a tejbe. Azután romlott el, mert 1962-ben fejeződött be a kollektivizálás. Utána mind gyengébb-gyengébb lett a helyzet, s most a leggyengébb.

Én Telekfalváról költöztem be, a kolléga Siklódról, a cseresznyés faluból. Elvégeztem a hét osztályt, akkor 7 elemit kellett járni, utána mentem szakiskolába. Ott jártam 4 évet. '56 őszén jöttem ide, s '61-be végeztem és dolgoztam a Technoutilaj-ban. Azután besoroztak katonának. Akkor még nem kellett menni, csak besoroztak, s mivel a katonaságnak szüksége volt a gépkocsivezetőkre, délutánonként jártunk söfőriskolába tiszta ingyen. Letettük a sofőrvizsgát, abban az évben vittek is aztán katonának.

Riporter vagy, ugye? Elolvasom majd, hogy mit írsz, mert van nekem internetem, tabletem.

Két testvérem a kommunista rendszerben disszidált Svédországba. '90 után voltam többször náluk. S hogy tudjak beszélni velük, ugye megjelent a világháló, mondom a családnak, hogy kell vegyek egy kicsi tabletet. S aztán így beszélgetünk velük. S az Udvarhelyi Hírpotált, mikor akarom, akkor olvasom el.

Az újságírással kapcsolatosan csak annyit szeretnék mondani, arra kérlek, hogy ezt tudasd másokkal is, hogy ne írjanak valótlanságot.

Szoktam böngészni − én úgy mondom − a hazug rovatot, az a Facebook, annak 99 százaléka olyan, hogy ha akarom elhiszem, s ha nem, nem. Vannak olyan légbőlkapott írások. Magyarul van a legtöbb, de rengeteg román kommentár is van. Például ma olvastam el, hogy a szenátus megszavazta a 13-as törvényben, hogy a korrupcióért járó büntetést engedjék el az amnesztiával.

Na, ilyenekről szoktunk beszélgetni. Most egy kicsit szerencsétlenül jártál, mert csak ketten vagyunk itt. Jó időben vagyunk 15-20-an is barátokul, nyugdíjasokul. A világ sorsa rajtunk áll. Mindenféléről az ég-föld világán beszélünk. A gyermekkorunktól megkezdve a halálunkig, a világpolitikát is bevesszük.

Oda a ló alá be szoktunk ülni, s úgy hívjuk azt a kört, hogy a Parlament. Ma rendkívüli ülés van, csak ketten jöttünk.