Már nem is tudom mióta, hogy az asszony folyamatosan azon dolgozik, hogy leadja a régi gyógyszereket. Legalább két-három éve biztos, de lehet, hogy négy is van, mert körülbelül négy éve, hogy megismerkedtünk a homeopátiával. Szóval az asszony egyszer csak rájött, hogy van egy marék gyógyszer, amit nem akar a szemétbe dobni.

Először végigjárta a gyógyszertárakat, mert úgy hallotta, hogy ott átveszik őket. Kiderült, hogy nem, csak egy gyógyszertárban veszik át. Elment abba a gyógyszertárba is, de kiderült, tévhit, ott sem veszik át.

Aztán megjelent az újságban, hogy a kórházban átveszik őket. Amint csak tudott, elment a kórházba, de ott kiderült, hogy az már nem érvényes, lejárt már az akció.

Vásárhelyen próbáltunk intézkedni, egy gyógyszerész rokonunknál, kiderült, hogy ott sem veszik át.

Telt-múlt az idő, egyszer csak ismét fellendült a sajtóban a lejárt gyógyszerek kérdése, s megtudtuk, hogy a kórházban lehet leadni szerdánként hánytól hányig, elég lehetetlen időpontban. Az asszony ismét beizgult, türelmetlenül várta, hogy egyszer csak megszökhessen munkából a megfelelő napon, s bevigye a szajrét a kórházba. Sikerült is egyszer neki, bement a kórházba, ahol kiderült, ismét lejárt ez az akció, már nem lehet leadni. Persze, a sajtónak kijuttatott információkban nem volt benne, hogy ez egy határidős dolog, aminek vége is van, csak arról volt szó, hogy le lehet adni. Na mindegy, a kórház ismét zsákutcának bizonyult.

Egyetlen lehetőség maradt, a Budvár szociális központ, amiről ellentmondó információk jelentek meg a sajtóban. Egyik helyen az, hogy szerdán délelőttönként 9-11 között lehet, máshol az, hogy délután 3-tól, teljesen káosz volt, amit tudtunk róla.

Most szerdán, amikor mentem le az inkubátorházba, elvittem a gyógyszereket is magammal, hátha sikerül jó napot szereznem a nőmnek. Sikerült. Egy nagyon kedves nénit találtunk ott, aki boldogan elvette a gyógyszereket, nem küldött sehova velük, főleg nem el. Sőt, azt is mondta, hogy szóljunk másoknak is, hogy oda vihetik. Na, most szólok.

Leírom részletesen, hova kell vinni az anyagot. Vannak a cigány tömbházak, lent Budvár utcában, ott, ahol az utca megtörik. Mindenki láthatta őket hónapokon keresztül, aki Boldogfalva felé ment ki a városból a nyáron. Na, vannak azok a tömbházak, azok közül pont a sarkon lévőt kell választani, amelyik legközelebb van a Küküllőhöz, és nem annyira háborús hangulatú. Annak a tömbháznak a Küküllővel átellenes oldalán van a bejárat, a 2-es számot kell megnyomni a kaputelefonon.

A néni minden második nap van ott, azt mondta, 8 órától délután 3-ig. Mi szerdán jártunk ott, tehát szerdától kell számítani a minden második napot, ami azt jelenti, hogy hétfő és péntek a szerda mellett. Azt is mondta, hogy délután 3-tól is van ott valaki, a hét minden napján, és akkor is be lehet hozni.

Ennyi. Sok szerencsét kívánok mindenkinek a gyógyszerleadáshoz. Ha véletlenül mégsem működne úgy a leadás, ahogy az előbbi bekezdésben leírtam, akkor szóljatok kérlek, hogy javítsam az anyagot, vagy töröljem le.

Egészség legyen, s beteg (egy barátom szerint így köszönnek az orvosok)!