Kórházba érkezésünk után bő nyolc órával úgy néz ki, elkezdődik a szülés, fel kell mászni a kecskére. Hadd szóljak pár szót erről a békés állatról. A képen látható kecske egy aránylag új és nagyon szép példány, bizonyára nagyon drága volt, mint minden profi kínzóeszköz. Ha a nő normálisan fekszik rajta, hogy a dereka pont illeszkedjen a székhez, akkor nincs mibe kapaszkodni. Kapaszkodás nélkül, égbe emelt lábakkal nyomni pedig elég nehéz, az orvosi egyetemen biztos tanítják, hogy hogy kell, de egy halandónak nincs gyakorlata ebben. Ha ellenben a nő leereszkedik a székben annyira, hogy meg tudja ragadni a lábtartó pálcáit, akkor a dereka a levegőben marad, és az egész súlya a farkcsontjára nehezedik. Első szülés után az asszony hónapokig járt a farkcsontjával az ortopédiára, a második szülés után a farkcsont-kálvária még most is tart. De térjünk vissza ide az első szülésre, ahol a kecske megteszi a hatását, a kényelmetlen pozíció miatt az asszony nem tud nyomni, a szülés kudarcba fulladni látszik, az iram lelassul.