Kedves Kukuc fiam! Hozzád szól mai történetem. Te már 6 éves vagy, ősszel iskolába mész a városba, de hiába bírnád lazán letekerni a távolságot az iskoláig, nem tudunk kettesben elbringázni reggelente suliba, mert ... mert ... nem is tudom, honnan kezdjem. Onnan, hogy buták a törvények, és gyereknek nem szabad közúton biciklizni, vagy onnan, hogy egyes nénik, de főleg bácsik, akik nekünk bicikliutat építhettek volna, inkább saját udvarukban építkeztek, és ahelyett, hogy a város nehézkes közlekedését tervezték volna újra, saját afrikai kirándulásukat tervezték, újra és újra. Mindegy. Bocsáss meg nekik, és nézd meg inkább ezt a szürke pólójú, szürke hajú bácsit, aki az utóbbi időben a legtöbbet tette környékünkön azért, hogy te majd nyugodtan betekerhess fiaddal a suliba. Ha nem emigrálsz addig. A szürke bácsit hívhatod Szekler Teker-nek, több bácsi-nénivel együtt így hívják őt.