A szejkei kádas fürdőről mindenki dicshimnuszokat zeng. Udvarhelyi nagyapám, aki nagyon szeretett dicsekedni mindennel, ami a mienk, nagyon, de nagyon hitt ebben a vízben, minden nap elmondta legalább egyszer a történetet, hogy nemtudomki elment fürödni nemistudomhova a világba, talán Németország legnevesebb fürdőjére, s ott mondta neki az orvos, hogy „maga miért jön ide, mikor ott van maguknak a világ legjobb vize a Szejkén”. Úgy tűnik, ennek a legendának, vagy valós történetnek sok változata él, különféle helyszínekkel, és minden bizonnyal a víz is isteni, ha úgy becézgetik a hámló vakolatú épületet, hogy „A mi székely Félixünk”. Bízom benne, hogy a kezelés végén mi is így fogjuk becézgetni a helyet, de addig is, hogy ne szálljunk el a saját kis nyomorunk dicséretével, eszembe jut egy saját történet. Van itt kint a domboldalban az út szélén egy kövünk, pont úgy néz ki, mint a Matterhorn, csak kicsiben, nagyon kicsiben. Jöttek valami barátaink, s kirándultunk egyet az oldalban, mutatom nekik a követ, hogy ni, olyan mint a Matterhorn. Erre az egyik idősebb és bölcsebb barátom, Zoli bácsi azt mondja bajsza alatt mosolyogva, igen, ez pont olyan, mint a Matterhorn, csak a Matterhorn pont nem ilyen.