A meghallgatás panaszainak több mint fele urbanisztikai jellegű. Van panaszos, akit átjátszott az ingatlanmaffia, most perelnie kellene, de nincs pénze a nagy bélyegilletékre, mert nyugdíjas. Van panaszos, aki egy hírhedt ingatlankereskedő-maffiózótól vásárolt egy ingatlant, s most szeretné kitisztázni a papírjait, de nehezen megy. Van panaszos, akinek a szomszédja manzárdot épített a közös ház egyik felére az ő beleegyezése nélkül, de most nem engedi, hogy ő is manzárdot építsen a ház másik felére. Hogy van az, hogy a másiknak lehet, de neki nem? Panaszkodik, hogy úgy tűnik, kettős mérce van az urbanisztikai osztályon. Gálfi megvédi urbanisztikus kolléganőjét, sőt, még egy árnyalattal fennebb is emeli a hangját: „Nem most van baj, régebb volt baj. Régebb nem volt rend, kiadták a szomszédjának az engedélyt, pedig nem kellett volna. Most rend van. Ezt is várom el a munkatársaktól, hogy rend legyen építkezések terén, a szabályokat tartsuk be.” Minden panaszoson próbál valamilyen módon segíteni, telefonálgat, átküldi őket egyik vagy másik osztályra, s oda is telefonál, hogy várják őket.