Három év alatt harmadik alkalommal látogatott el Székelyudvarhelyre Bodor Ádám Kossuth-díjas író, ráadásul nagy megtiszteltetés számunkra, hogy idén, a korábbi évekből megszokott három- négy állomás helyett csak az udvarhelyi közönségtalálkozót vállalta. Nem is kezdődhetett volna mással az est, mint a tavalyi Prima Primissima díj körül kitört botrány felidézésével.

Decemberben a teljes magyar irodalmi közélet azon háborgott, hogy Bodor Ádám és Buda Ferenc helyett a kuratórium Turczi István költőnek ítélte a 2014-es díjat. Az eset kapcsán a kolozsvári születésű író megnyugtatta az egybegyűlteket, hogy bár nem érti az ítélet mikéntjét, ő már túl van azon, hogy díjakat tekintsen munkájának babérjául, szerinte az efféle visszaigazolás inkább a fiataloknak fontos.

Hatott rá a börtön

A kortárs magyar irodalom egyik legjobb írójának tartott Bodor Ádám az irodalom felé fordulásának első mozzanatairól mesélt, ami édesapja és az ő börtönéveivel kezdődött, a háború utáni fordulat és a Márton Áron per kapcsán.

„Ellátott egy olyan természetű élettapasztalattal, ami hozzásegített ahhoz, hogy a mindennapokat, a szülőföldet, a történelmet és a környezetemet kicsit deviáns módon szemléljem és ez szükséges ahhoz, hogy az ember alkothasson" – mondta az államellenes iratok terjesztése miatt tizenéves korában bebörtönzött író.

A beszélgetés a kritika irányába terelődött és ennek kapcsán a házigazda, Murányi Sándor Olivér elmesélte, hogy nemrégiben a budapesti Nyitott Műhelyben egyetemi professzorok tartottak kerek asztal beszélgetést Bodor prózájáról, aminek az író a végére érkezett meg azt kérdezte, hogy esetleg lemaradt-e valamiről.

Nem vették figyelembe a véleményét

„A kritikusnak mindig igaza van, bármit mond, de azt is mondhatom, hogy sosincs igaza, úgyhogy nem befolyásol" – fogta rövidre véleményét Bodor Ádám, aki mint később megtudtuk, a filmvilággal sincsen őszinte barátságban.

Az érsek látogatása című regényéből Dolina néven nagyjátékfilm született, aminek forgatása nagy részén jelen volt az író is, mivel Kamondi Zoltán rendező kíváncsi volt a véleményére. Amit aztán „egyáltalán nem vett figyelembe". Elmondása szerint nem csalódott a műve vászonra vitele után, hiszen tisztában van vele, hogy „a film egy nagyon agresszív festőmódszer" és „a rendező egy vadállat".

A beszélgetés további részében Murányi Bodor írói módszerei felől érdeklődött, amiről most is vajmi keveset tudhattunk meg. Azzal magyarázta, hogy regényeinek színhelyét általában nem a nagyváros képezi a több mint harminc éve Budapesten élő írónak, a magyar főváros pedig túl rendezett és túl stabil pont a megélhetést illetően, továbbá nem is elég természethű környezet.

Az est zárásaként Murányi arra volt kíváncsi, hogy újraolvassa-e Bodor a műveit, amire azt a rövid és tömör választ kapta, hogy „ha jó akkor igen", a jelenlevők nagy derültségére. Az írótól megtudtuk, olyan írása is létezik, ami teljesen idegen számára.

Az estét a Tamási Áron Gimnázium olvasókörének Bodor Ádám műveiből való felolvasásai tették színesebbé. Az előadás lejárta után az olvasók dedikáltathatták köteteiket a szerzővel, amiket a helyszínen is megvásárolhattak kedvezményes áron a Magvető Kiadó jóvoltából.