Kultúra » Színház

Egy korty az undorító valóságból

A bolt helyett a színházban keresd a bizarr Fekete tejet. Nagyon orosz és velejéig kortárs, keserédes specialitás udvarhelyi tálalásban.

MEGOSZTÓ PDF email





Hasonló cikkek
fotó: Szász Zsuzsi

Kinek a munkája mennyit ér?

Aki ott volt, látta, szerette, nevetett és vörösre...
fotók: Szász Zsuzsi

Nekünk, ha férfiak vagyunk

Mintha az udvarhelyi nők azért ültek volna be erre az...
ifeszt2

Mi vagyunk az Adria

Arról, hogy hogyan lehet férjhez adni kétszáz aranyért...

A Fekete tej zárt körű premiere a 2012/2013-as székelyudvarhelyi színházi évad végén
Fotó: Csedő Attila/archív
szerkesztoÍRTA: LÁZÁR EMESE
2013. szeptember 17., 10:50
0 hozzászólás. 

A nevenincs hely valahol az Isten háta mögött van. Hiába keressük a térképen, nem találjuk ezt az orosz vasútállomást, ahol csak a tehervonatok állnak meg, és ahová a kínai kenyérpirítóval – pardon, „tósztmékerrel" – bizniszelő , tipikusan az uborkafára felkapaszkodott fiatal moszkvai házaspár keveredik.

Lepukkant, büdös, koszos a váró, ahol a pénztárosnő a maga készítette vodkával üzletel és kiráz a hideg, amikor, egy varjú károgását lepipálva, felkacag. Van itt alkoholista és becsapott, pénztelen, rongyokba burkolt emberek. A lakók egyben a vásárlók, akik egy bizarr brigádba verődve követelik vissza Ljovcsiktól a kenyérpirítóra kidobott pénzecskéjüket.

Reménytelenség és félhomály van, áram a lakásokban nincs ezen a fura helyen. A nyafka, kisminkelt feleség, Sura várandós. Miközben a csatlakozásra várnak férjével, Ljovcsikkal, a nőnek elfolyik a magzatvize és, teszik vagy sem, a lenézett és utált helyen kell megszülnie első gyermekét.

Szülés közben meglátja az Istent, és az élmény hatására teljesen megváltozik, eldönti, hogy itt, a világ végén akar élni, tisztes, tiszta életet. De sikerül-e meggyőznie földhözragadt férjét arról, hogy vannak a pénznél, anyagi jólétnél fontosabb dolgok? Van-e remény, lehetősség az újrakezdésre neki és az itt élőknek?

A Fekete tej zárt körű premiere a 2012/2013-as székelyudvarhelyi színházi évad végén

Ismeretlenül is ismerős élethelyzetek, tragikus, de nagyon életes, lecsúszott figurák népesítik be a fiatal kortárs orosz szerző, Vaszilij Szigarjev Fekete tej című, 2003-ban írt drámájának színterét, amelyet szeptember 17-én, kedden 19 órától Barabás Árpád színművész rendezésében láthat az udvarhelyi deszkákon a nagyközönség.

Dráma stúdiótérben, két felvonásban

Mindezt a reménytelenségről, naivitásról, gátlástalanságról, az életről és halálról. A keddi előadás előzményeihez tartozik, hogy a színház évadzáróján zártkörben már láthatták a meghívottak, most pedig, rendhagyó bemutatóként megnézheti a nagyközönség is.

Ezzel a drámával indítja szeptember 17-én 19 órától a 2013-2014-es évadot a színtársulat, amelynek minden tagját, sőt, az ügyelőtől a dramaturgig a színház minden alkalmazottját viszontlátjuk a színpadon.

Tavaly a társulat legjobb férfiszínészének járó babért kiérdemlő Barabás Árpád színész rendezői kvalitásait első ízben értékelheti az udvarhelyi színház közönsége – annak ellenére, hogy nem ez az első darab, amit színre visz.

A Fekete tejet hét éve már rendezte Gyergyószentmiklóson, s bár szerették a nézők, mégsem volt sokat a színen – mondta Barabás, aki a tavalyi évadban vitte színre sikerrel szintén a gyergyószentmiklósi Figura Színházban Szigarjev tanítómesterének, Nyikolaj Koljadának a Fekete tejjel rokon témájú, Szibéria transz (Murlin Murlo) című drámáját.

Nyers, de iható

„Vannak a világon furcsa helyek, ahol furcsán élnek emberek, akik valamiképpen furcsán ismerősek nekünk. Mert valahol mi is így élünk. Itt, az utcán is felfedezünk néhány arcot, aki a Fekete tejből is ismerős lesz" – fogalmazott szűkszavúan Barabás az extrém helyzetekkel megfűszerezett darabról, előre bocsátva, hogy bár a furcsa helyzetekre fel kell készülni, „nem lesz Apokalipszis és nem történik semmiféle istentelen nagy dolog".

A Fekete tej zárt körű premiere a 2012/2013-as székelyudvarhelyi színházi évad végén

A darab mondanivalójáról a rendező szándékosan nem rágott szájba semmit, szerinte a nézőnek nem azt kell látni, amit neki. Szándéka rendezőként nem kész válaszokat adni, hanem a felmerülő kérdésekre választ kerestetni a publikummal.

A Fekete tej nyelvezetéről szólva elmondta: a számára túlzottan partis, Parti Nagy Lajos-féle fordítás helyett a sokkal nyersebb, trágár kifejezésektől is életszerűbb Tompa Andrea verziót választotta.

„Tudom, hogy sokan megriadnak ettől a nyers fogalmazási módtól, bár ebben a darabban nincs eltúlozva a trágárság, és ha az ember arra gondol, hogy milyen közeget mutat be, akkor nincs ebben semmi meglepő. Egyébként is, az dobja ránk az első követ, aki semmilyen helyzetben nem szokott káromkodni" – mondta Barabás, aki a bemutató előtt egy nappal azt remélte, hogy az előadásnak a fogadtatása is olyan lesz, mint a megszületése: szeretetteljes.

Aki nevetni, de titkon sírni is akar saját nyomorúságán, hajtson fel egy pohár fanyar, de keserűségében is édes ízű Fekete tejet. A szeptember 18-án szabadelőadásban szintén megtekinthető stúdió-előadásra még lehet jegyeket váltani a színház pénztárában. A helyek száma korlátozott.


Vaszilij Szigarjev: Fekete tej


Rendező: Barabás Árpád

Világosító: Toásó István

Hang: Lőrincz József

Ügyelő: Ozsváth -Tamás Jenő

Díszlet-jelmez: Csíki Csaba m.v.

Szereplők: Bekő Fóri Zenkő, Antal D. Csaba, László Kata, Tóth Árpád, Jakab Orsolya, P. Fincziski Andrea, Dunkler Róbert, Varga Márta, Vidovenyecz Edina, Szűcs-Olcsváry Gellért, Dénes Gergely, Oszváth-Tamás Jenő, Rosca Krisztof fer, Balázsi Bence, Kovács Éva, Duka Andrea, Kiss Szabolcs, Demeter Kata, Tamás Enikő

 



0 hozzászólás

hirdetes

hirdetes
Hozzászólások | Szabályzat

Hozzászólások Copyright (C) 2009 uh.ro. Minden jog fenntartva."