Április 10-én Udvarhelyre látogatott bodoki-halmen kata (akinek kérésére írtuk csupa kisbetűvel a nevét) és Csoma Nóra lakásszínháza.

Az underground előadást a webkamerás erotikus modellkedés, még inkább a virtuális és a reális világ között meghúzódó test és elme reakciójának problematikája motiválta, és hosszabb ideig tartó terepszemle előzte meg. A kíváncsiskodóknak előre kellett jelezniük igényüket a korlátozott létszámú helyekre, és a visszaigazolással együtt kapták meg a pontos adatokat a helyszínre vonatkozóan, ami nem volt más, mint egy Malom utcai tömbházlakás.

A performansz előtt Csoma Nórával, az egyik alkotótárssal beszélgettünk. Tőle tudtuk meg, hogy a mű egy megnyert európai pályázat által létrejött rezidenciaprogram jóvoltából valósult meg, ami négy hónapig tartott és havonta egy-egy projekt kivitelezését segítette. Az Ecsetgyárban, a RAP elnevezésű kortárs táncszínházi alkotói program keretében létrejött www.org Kolozsváron és Bukaresten kívül külföldre, mégpedig Belgiumba is Luxemburgba is ellátogatott már.

A két alkotó már jóval a darab megszületése előtt baráti kapcsolatot ápolt. A sors fintora, hogy Nóra producerként és kata színészként, egymás tudta nélkül pályázott a projektre, amin végül párba állították őket. Mentoruk Mihai Mihalcea koreográfus volt.

A szobába költözött színház

Megérkeztünk a tömbház 11-es lakrészébe, ami tele volt ragasztva kata, azaz Jessey fényképeivel és a webkamerás munkájának statisztikáival. Ezeket megvizsgálva levonhattuk a következtetést, mennyire be vannak kategorizálva ezek a lányok. Jessey többek között egy kaukázusi, huszonhárom éves, biszexuális, barna szemű, barna hajú modell. A vizsgálódás után mindenki elfoglalta a maga kis zugát: székét, fotelét, párnáját és már részei is voltunk a négy fejezetre tagolt előadásnak, ami visszafogottan kezdődött.

A nappali egyik falára projektorral vetített élő közvetítést láttunk, amin Jessey éppen a fürdőszobában sminkelte magát. Ezt követte maga a chat, amivel az erre specializálódott oldalakon is találkozhatunk.

A chatelés alatt mi is szereplőkké váltunk, hiszen szót válthattunk Jessey-vel, cicimutogatásra, egy süti erotikus elfogyasztására és hasonló perverzióink kielégítésére kérhettük, amit ő persze habozás nélkül teljesített, csakhogy a jelenlévők nagy része annyira zavarban volt, hogy a pikánsabb jeleneteknél a kivetített képpel is kerülték a szemkontaktust.

Nem tudtuk legyűrni a bennünk keltett feszültséget és interaktívak lenni, holott erre már érkezésünkkor buzdítottak az alkotók.

A performansz linearitását remekül alakították a lányok, a modell után megismerhettük az embert, aki kétségbeesetten mossa le magáról a munkáját és mivel senkinek nem beszélhet róla, naplójának számol be egyre megtörtebben.

A naplóbejegyzésekből végigkövethetjük a fizikai és mentális leépülés folyamatát illetve annak, ahogy kisebb kegyes hazugságok egyszer csak akkorára nőnek, hogy teljesen átveszik az irányítást a szexchatelésből megélő lány életében. Ezt követően hirtelen véget ér az előadás.

Mindezt néma csend követi a továbbra is lekapcsolt villanyú szobában, mert azt sem tudjuk, hogy vége van-e vagy sem, néhányan magukba szállva gondolkodnak azon, hogy mit is láttak.

Ha a performansz után voltak kivetnivalóink, ezt a lányok egy tabuk nélküli beszélgetéssel hamar orvosolták, és teljes értékűvé tették a szociális és pszichológiai kísérletnek betudható darabot.