Nagyon nehéz egy olyan helyről kritikát, vagy egyáltalán bemutatót írni, ahol már törzsvendégek vagyunk. Persze most nem úgy kell elképzelni, hogy minden este talaj részegen dülöngélünk haza innen, csak hát kell egy kocsma, ami biztos pont. Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, felkértük Ágotát is, hogy szóljon hozzá az ügyhöz, ugyanis ő külső szemlélőként tud véleményt alkotni. Az ő beszólásait dőlt betűvel olvashatják.

Talán a G. Café az egyik olyan lokál a városban, aminek az elhelyezkedését nem nagyon kell magyarázni, így röviden annyit, hogy Szentimre utca 4. szám, rögtön a könyvtár utáni kanyarban. Alatta található őse, a G. Pub, de erről majd egy másik alkalommal. Parkolni nem lesz könnyű a közvetlen közelben, de a Patkóban általában akad hely, szóval nem kell messze menni.

Belépve egy kis előtérben találjuk magunkat, ahonnan az egyik mosdó nyílik és talán érkezéskor nem ez a fő cél, úgyhogy tovább is haladhatunk. Az első terem néhány asztala közel helyezkedik el a bárpulthoz, így kimondottan javasolt itt helyet foglalni olyan estéken, amikor koncertet tartanak, ellenkező esetben a tömeg miatt valószínűleg sokat kell várnunk a rendelt italra. Máskor, főként télen, nem biztos, hogy ez a nyerő terem, ugyanis a bejárati ajtó közelsége és gyakori nyitogatása miatt sorozatos adagokban kaphatunk hideg levegőt a nyakunkba, ha rosszul helyezkedünk.

Innen balra van a legnagyobb terem, sok asztal, sok ember – legalábbis a legtöbb estén. Itt is óvakodjunk a zongora melletti asztaltól, mert egy ablak van mellette, ami szintén megadhatja a nem kívánt hideget. Egyébként eddigi tapasztalatok alapján a zongora csak arra jó, hogy néhány önjelölt művész – vagy rosszabb esetben kisgyerek – az idegeinkre menjen. Ehhez a teremhez csatlakozik még egy nagyon pici, ahol egy hatalmas asztal van, és talán ez a legidegesítőbb mind közül: baromi alacsony, így esélyünk sincs kényelmesen helyezkedni körülötte (talán a fotelszerű valamiben ülve), számoljunk némi derékfájdalommal meg esetenként kellemes toalett-szaggal is (innen nyílik a másik vécé).

Vannak még termek, szám szerint négy: az egyikben egy kis pódium az érdekesség: ide lehetőleg ne üljünk sokan, esélyes, hogy valaki nagyon a szélére kerül és leeshet, valamint a legbelül ülőnek kész kín kijutni a mosdóba – és persze mindenkinek, aki fel kell álljon asszisztálni a kijutáshoz. Az „újságos terem” talán a kocsma legcsendesebb pontja, a falra ragasztott század eleji újságrészletek pedig kiváló szórakozást nyújthatnak, amíg egyedül várunk valakit. A hátsó sarokban van a nemdohányzónak kikiáltott terem, de a bagó-ellenesek legnagyobb bánatára ez elég ritkán van ténylegesen így, ugyanis sokszor itt is vágni lehet a füstöt. Akárhányszor ott jártam mindig. Nemdohányzóként egy forgalmasabb este már fél óra után kicsordult az első könnyem.

Az úgynevezett nemdohányzó terem
Az utolsó terem már részben a nyárikerthez tartozik, télen ezt is lezárják a hideg miatt, berendezése pedig egy szivaccsal ellátott vas pad, plusz egy nagy asztal. Ehhez tartozik a fedett tornác is, ahol ugyan szűk a hely, de végső esetben itt is helyet lehet foglalni, biztos, hogy egyedi lesz az élmény. A nyári kert a város egyik legjobbja, a szőlővel befuttatott falak, a tágas hely és a mindörökké füstmentes környezet kiváló pihenőhely nyáron. A mellékelt konyhaszerű kis épület pedig egy további hűsülési lehetőség a dög melegben.

A légkör, a stílus, szinte termenként változik. A legelső teremben – habár sokaknak fel sem tűnik – régi, bekeretezett fotókat láthatunk a falon, az újságos terem neve pedig magáért beszél. A nagy teremben a már kissé unalmassá vált „kopott falú romkocsma” érzést kapjuk, fűszerezve egy-egy változó képkiállítással, ami jelenleg igencsak modern és hát enyhén szólva nyomasztó. A nyárikert adja magát, itt valahogy mindig jó érzés leülni (és egyébként a G. Pubból is kijöhetünk ide), talán egy dolog lehet zavaró: a székekre helyezett párnák huzata. Ezekre bizony ráférne egy mosás, vagy még inkább csere.

A zenét tekintve a G. Café főként a lounge-jazz vonalon mozog, néha viszont modern ritmusokat is hallhatunk. Ez teljesen passzol a helyhez, semmi gond nem lenne vele, csak néha igencsak álmosító, de egyébként elvan a háttérben, valószínűleg nem fog zavarni. Az időnként megrendezett bulik sem esnek távol ettől a stílustól, jórészt alternatív zenét illetve klasszikus rock koncertet hallhatunk.

Monyó koncert a G. Caféban
Ejtsünk pár szót a kiszolgálásról is. Egy időben a pincérek igencsak sűrűn változtak, ami nagyon meglátszott a minőségen is, de már hosszú hónapok óta stabilnak mondható a gárda. Ez sok mindent von maga után, de az egyik legfontosabb a gyakori látogatók szokásainak észben tartása. Több olyan vendéggel is tudnánk példálózni, akiktől már nem kérdik, mit kérnek, hanem érkezik a szokásos. Ez talán az egyik legegyszerűbb és leghatásosabb módja a vendégek itt tartásának. Emellett néhanapján a sebesség igencsak le tud esni, van mikor perceket kell várni egy pincér érkezésére, de szerencsére nem ez a jellemző, inkább csak szabályt erősítő kivétel. Estefelé teát és vizet egyszerre ne nagyon kérjünk, kicsit furcsán nézhetnek ránk.

Itallap az van, méghozzá hosszú és változatos. Igaz, de enyhén szólva sok időbe telik míg elér hozzánk. Különféle teák, évszakhoz szabott kávékülönlegességek, gyakori akciók illetve különlegességek, koktélok és némi harapnivaló is. Erről egy tapasztalatom van, de az finoman szólva is negatív. Egy sós perecet próbáltam elfogyasztani, de kiderült, hogy az nem sós, hanem savanyú: borzasztó íze volt, ami után inkább távol maradtam a helyben felszolgált mindenféle kajától (ami egyébként is kimerül pogácsában meg perecben). Viszont az ilyen sütemények tökéletes társai a sörnek és egyéb italoknak, kötelezővé tenném minden kocsmában az árusításukat: persze, csak ha nem romlott.

Az árak egyébként közel sem vészesek, mondhatni az átlag udvarhelyi szinten vannak. Én általában a sörért elkért pénzt nézem (csak referencia, semmi egyéb), itt pedig az Ursus 3,3 RON, a Hargita meg 2,9, szóval nem hiszem, hogy lenne ok panaszra.

Mosdóból nem áll szűkén a kávézó, ugyanis kettő darab van, mindkettőben két fülke. Általános jellemző rájuk a hideg (főként a kinti vécén), valamint, hogy nincs jelölve melyiket kéne használják a hölgyek illetve a férfiak (jelzem, egy ideig a „ne dobd a betétet, tampont…” kezdetű felhívás azért segített a tájékozódásban).

Nos, ennyi lenne "röviden" a G. Café. Igyekeztünk kurtítani, de már az alapterületéből adódóan nagy falat a hely. Összességében elmondhatjuk annak aki nem ismerné még, hogy egy klasszikus nappal-kávézó-este-kocsma a G. Café, amiben a mai napig nem kellett csalódnunk. Az egyetlen igazán zavaró pont az a néha-néha megjelenő lassúság a kiszolgálásban, de sokszor ez nem is meglepő, hiszen dugtig van a hely. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy ilyenkor is kiváló a reggeli kávé elfogyasztására, vagy az esti baráti találkozó megejtésére, legyünk csak ketten vagy akár tizenöten.