Az elmúlt évben egyre gyakoribbá vált, hogy facebookon ismerősnek jelöljenek csodálatosabbnál csodálatosabb husik, akiknek látszólag semmi másról nem szól az életük, mintsem hogy egész nap a tükörben fotózzák magukat egyre keresztbetettebb lábakkal és egyre hiányosabb öltözetben.

A férfiembernek ilyenkor nagyot dobban a szíve, mikor látja, hogy ilyen jó nők jelölik ismerősnek, csak az gyanús egy kicsit, hogy ezek a jó nők a világ másik végén laknak, de a legjobb esetben is Nyugat-Európában, és olyan nevük van, amit

szeretkezés közben ki sem tudna ejteni.

Ami még gyanús, hogy oldalukon egy-egy link van, ami egy fizetéses oldalhoz vezet, na ott lehet velük igazán megbarátkozni, nem túl bankkártyakímélő módon.

Régebb, még az elején volt olyan eset is, hogy visszaigazoltam ismerősnek egyik-másikat, mert kíváncsi voltam, hogy ki az és mit akar. Főleg, hogy volt már x közös ismerősünk, nyilván, mind férfiak.

De most már rendszerint törlöm az ismerősnek jelölést, és még meg is jelölöm kéretlennek. Ha nagyon ügyes husi a csajszi, akkor

nem jelölöm kéretlennek.

De a szilikonbombákat és a botox-madárijesztőket mind egy szálig. Bizonyára mások is hasonlóan tesznek, mert időnként az is előfordul, hogy néhány napig nem lépek be facebookra, s mire belépek, a duzzadt szájú, vágott szemű, kiolvashatatlan nevű barátnőjelöltemre már hiába kattintok rá, nincs már meg a profilja, levágták facebookról.

A múltkorjában ismerősnek jelölt egy ügyes kiscsaj. Gyanús volt a képek alapján, de magyar volt a neve, Bukarest a lakhelye, s mivel évekig éltünk a fővárosban, volt esély rá, hogy ismerjem.

Nagyon rossz a memóriám, szinte senkire nem emlékszem, ráadásul 8 éve elköltöztem Bukarestből, a most húszéves csajszi nyolc évvel ezelőtt nézhetett ki teljesen másképp, szóval visszaigazoltam ismerősnek, főleg, hogy

már voltak közös ismerőseink.

Nem telik bele pár perc, a kis aranyos rám ír: „Szia szépfiú!" Itt már biztos vagyok benne, hogy miről van szó, mert Bukarestben nem voltam szépfiúzós vizonyban egyetlen 12 éves csajszikával sem.

„Van barátnőd? Szeretnék ismerkedni, láttam a riportjaidat és nagyon lenyűgözőek, a bátorságod." Szóval készült is, megnézte, hogy kivel beszélget, odafigyel a kliensre.

Mondom neki, hogy van barátnőm, s három gyerekem is van.

„S engem nem szeretnél barátnőnek?"

Kábé két perce beszélgetünk, mikor megérkezik a lényegről szóló kérdés. Nem szívbajos a csajocska. Megkérdezem, ebből él? Igen, mondja, pornósztár.

Jönne, hogy mondjam neki, persze, s én meg Pulitzer-díjas médiasztár vagyok, de aztán nem mondok semmit, mert az ember nem bánthatja meg ilyen durván a frissen megszerzett húszéves barátnőjét. Inkább hagyom, hogy tovább meséljen.

Azt mondja, hogy video chat-tel foglalkozik, és azért lóg épp a neten, mert halászik. Na, itt a magyarázat, hogy miért jelölnek engem heti rendszerességgel bögyös macák ismerősnek. Mert halásznak.

S én vagyok a hal.

Nagy szemekkel nézek üvegesen, s tátom a számat az üresbe. Tovább beszélgetünk a fiatal barátnőmmel. Szeretné, ha részt vennék egy szex showban, ahol barátnőivel együtt meztelenül lesz. Küldjön-e képet magáról, kérdi. Küldjön, mondom. Szeretem a képeket.

Ekkor hirtelen megromlik az 5 perce indult szeretői kapcsolatunk, mert azt írja: „Nem, mert látom, újságíró vagy, s meg akarsz írni."

Pedig becsszóra, hogy a nőket nem megírni szeretem, hanem meg...szeretgetni. De ezt már nem mondhatom el neki, mert tovább

folytatódik a szerelmi vita:

„Félek, mert látom, mindent megírsz. Egy kutya szarik, azt is. S az orrod alá fingok, azt megírod."

Mondom neki, hogy a fingokat nem szoktam megírni. S azt is mondom, hogy hát az elején pont az tetszett neki, hogy milyen jókat írok.

Hiába érvelek, búcsúzik: „Na hagylak. Mert elszánt vagy, mint a bika."

Ért a szavakhoz, na.

Megtanulta, milyen állatokat kell hasonlatokhoz használni. Hét perc alatt többet bókolt nekem, mint az asszony tíz év alatt. De hiába, a kapcsolatunknak vége. Közel 5 percig volt a barátnőm. Személyes rekord.

Összetörte a szívemet. Gyászolok. Egy egész évig. Azalatt csak komoly szándékú pornósztárokat igazolok vissza barátnőnek, kalandorok kíméljenek!