„Minden burján jó valamitől...– tartják az idősebb rendű csángó asszonyok. Egy-két emberöltővel ezelőtt szinte kizárólag burjánokból készült, feredőben kúráltak a beteg bubától a gyermekágyas asszonyon át a reumás öregekig szinte minden rászorulót. (...) A hagyományos népi növényismeret a gyógyításon és a betegségek megelőzésén kívül számos egyéb hasznosítható tudással szolgál. (...) A szenteléssel is megerősített hatásúnak tartott „nagyerejű burjánok" segítségével pedig magukat, családjukat kívánták megóvni, jövőjüket próbálták kifürkészni, életüket szerették volna biztonságosabbá és „kiszámíthatóbbá" tenni a való életben amúgy is minden tekintetben kiszolgáltatott moldvai csángómagyarok"- szól a szerzői vallomás.