A rendezvényen Hargita megyei polgármesterek, közintézmény-vezetők illetve politikusok vettek részt. „Politikamentesíteni kell az anyanyelvhasználatról szóló vitákat” – közölte Borboly Csaba tanácselnök. Mint kifejtette, a közigazgatásban biztosított többnyelvűség többletköltséget jelent, de megéri, mert megkönnyíti a valamely kisebbségi közösséghez tartozó állampolgárok életét. „A kisebbségi nyelvek közigazgatásban való használata nem irányul senki ellen” – hívta fel a figyelmet a megyei önkormányzat elnöke.

Sógor Csaba európai parlamenti képviselő a soknyelvűséget tőkének nevezte. „A demokrácia pénzbe kerül, de a diktatúra vagy a háború még többe” – szögezte le, utalva a fordítási költségekre. Hozzátette: ahol nem becsülik meg az állampolgár anyanyelvét, ott demokráciadeficit van.

Ezt követően Horváth István egyetemi tanár, a Nemzeti Kisebbségkutató Hivatal elnöke ismertette a Közigazgatási nyelvhasználat Hargita megyében az önkormányzati és a központi kormányzat megyeszintű intézményeiben című felmérést. Ebből többek között kiderült, hogy írásban kevésbé érvényesül az anyanyelvhasználat a közintézményekben (kérvények esetében), mint szóban, több köztisztviselő bizonytalan a magyar nyelv használatát illetően, és hatékonyabbnak, erősebbnek érzi a román nyelvet. A felmérésből az is kiderül, hogy azoknak a Hargita megyei lakosoknak, akik három nyelvet ismernek, azonos az arányuk az Európai Unió polgáraiéval. A tanulmány készítői azt javasolják: a nyelvi jogok intézményes érvényesítése érdekében erősíteni kell a dekoncentrált intézményekben a többnyelvű írásbeli ügyféltájékoztatást, továbbá célszerű lenne egy rendszeres átvilágítás egy erre felhatalmazott hatóság részéről.

Tódor Erika Mária, a Sapientia egyetem tanára Közigazgatási nyelvhasználat és életképes kétnyelvűség címmel tartott előadást, amelynek mottója egy Márton Áron püspöktől vett idézett volt: „Nem kell az a magyar iskola, amely élhetetleneket képez.” Az előadó egyebek mellett rámutatott a szaknyelv fordítási nehézségeire, valamint a nyelvi frusztrációkra. „A nyelvi kompetencia megteremtése elengedhetetlen feltétele az esélyegyenlőségnek” – hangsúlyozta Tódor.

Batizán Emese Emőke, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája Mit tehet egy vezető a magyar nyelvhasználatért? című előadásában bemutatta a szervezet tevékenységét. Mint elmondta, a közigazgatásban való anyanyelvhasználat közösségépítő hatású, erősíti a közösségi tudatot. „Elsősorban nem a jogszabályokkal van gond, hanem hogy sokan nincsenek tisztában jogaikkal, illetve nem tudják vagy nem akarják érvényesíteni azokat” – fogalmazott a CEMO munkatársa.

Hozzászólásában Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke azt mondta, a napisajtó sokat tehetne a magyar szaknyelv meghonosítása ügyében nyelvművelő rovatok indításával. „A kisebbséghez tartozó állampolgárok számára tegyük világossá: a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy lehet vagy nem lehet – használni kell” – adott hangot véleményének Veress.