Április elsejétől különböző típusú és árú bérleteket lehet vásárolni Székelyudvarhelyen. Nem teljesen zökkenőmentesen, de el lehet intézni. Az egész procedúra a bérlet kiválasztásával kezdődik, s ha ez megvan, akkor az autó forgalmijával és egy személyi másolattal elindulhatunk a polgármesteri hivatalhoz, ami már fizetős zónába esik, tehát minimum egy lejnyit parkolunk.
A hivatal portájánál álló kedves fiatalember azonnal útba igazít, 12-es iroda. Bemegyek, nincs senki. Jön a szomszéd irodából egy másik hivatalnok, aki elmondja, hogy van egy nyomtatvány, amit ki kell tölteni, aztán irány a pénztár, ahol befizetem a bérlet árát. A forgalmiról, a személyi igazolványról valamint a bérletes nyugtáról másolat kell, amit természetesen nem tudnak elkészíteni helyben. Egy közeli papírárusnál nyolcvan baniért azt is el lehet intézni gyorsan. Boldogan sietek vissza a 12-esbe, azt hittem, hogy most már aztán tényleg pikk-pakk.
Kopogok. Bent eközben visszaértek a hölgyek az irodába, kérnek, foglaljak helyet, amíg a szintén parkolási bérletre várót kiszolgálják. Nem szándékozok annyit maradni, gondoltam, inkább álldogáltam. Másodszori felkérésnek már eleget tettem. Szerencsére egy percnél tovább nem kellett várnom. Kiderült, hogy a 42/2011-es számú Önkormányzati határozat első cikkelyének harmadik bekezdése szerint, csak az jogosult Székelyudvarhelyen bérletvásárlásra, aki napirenden van a helyi adóival, és itt jön az első kanyarfúrás, nem csak az autóadó, hanem mindenféle helyi adó be kell legyen fizetve.
Kacagva kérdeztem a hivatalnokokat, hogy mégis mi köze a lakásadómnak a parkolási bérlethez, de hát ők csak a munkájukat végzik. Igaz. Kinyomtatják az említett határozatot, és mutatják, hogy nekik ezt írja elő, akkor ezt kell tenni. Ugyanebben a határozatban írja: a nyugdíjasoknak ötven százalék kedvezmény jár a bérletek árából. Szerencsémre becsületes adófizetők vagyunk, így hát megkapom a matricám. Érvényes április elsejétől június 30-ig.
Ez picit furcsa, hogy így utólagosan kapok érvényességet az elmúlt napokra, rögtön két kérdés is feltevődik, hogy akkor a pénteki parkolási díjat kétszer fizettem, egyszer az automatából és egyszer bérletben? A másik kérdésemet a hivatalnokoknak is feltettem. Mi a helyzet akkor, ha mondjuk, április másodikán megbüntetnek parkolásért, harmadikán viszont bérletet kapok, ami viszont már elsejétől érvényes? Mosolyogva válaszolja az egyik hölgy, kevés a személyzet, csak így lehetett megoldani sajnos, hogy periódusokra adják a bérletet. Nem mondta ki hangosan, de egyértelmű, hogy ebben az esetben is ki kell fizetni a büntetés ellenértékét.
Ha most azt hinnénk, hogy az ügy innentől tisztázva, és nyugodtan parkolhatunk bárhol, hát akkor jó nagyot tévednénk. A nap további részében a Kossuth utcában parkoltam az autómmal, azzal a szívem-lelkem eltöltő jó érzéssel, hogy most nem kell többet idegeskednem, hogy időben visszaérek-e a parkoló-cédulám lejárta előtt. Hiába volt a június végéig érvényes matrica felragasztva a szélvédőre, a Ténymegállapítási jegyzőkönyv oda volt biggyesztve az ablakra, merthogy az említett utca fizetéses parkolójában tartózkodtam, nem fizetve ki a megállapított díjat, és ezzel megszegtem a Tanácshatározat előírásait, mely kihágásért a büntetés érteke 9 lej.
Csak azt nem tudom, hogy holnaptól mit rajzoljak még a szélvédőmre, hogy a bérletem matricáját is vegyék figyelembe, ne csak a parkoló-automata bizonylatát.
Lőrinczi Katka