„Csak öt percre állok meg, hogy vegyek tésztát a gyereknek", „csak éppen kifizettem a számlát", „csak egy kávéra álltam meg", „itt lakok" – talán ezek a „szakmondatok" hangzanak el a legtöbbször, amikor egy ellenőrző rendőr kérdőre vonja azokat az autóvezetőket, akik a járdákon parkolnak. Elméletileg vége lesz a ezeknek a kijelentéseknek, gyakorlatban azonban még mindig nem.

Mint korábban beszámoltunk róla, néhány héttel ezelőtt az önkormányzat döntést hozott a járdán való parkolás megtiltásáról. Ezt azóta gyakorlatba is ültették, Ülkei Zoltán városgazdálkodási osztályvezetőtől megtudtuk, hogy a tiltó táblák egy részét pénteken fel is szerelték. A kerékbilincselést azonban még nem kezdték el, s egy-két hónapon belül nem is fogják – addig pedig a rendőrség feladata lenne a tilosban parkolók megbüntetése.

Ioja Viorel közlekedésrendészeti vezető honlapunknak elmondta, hogy a rendőrség munkatársai már ellenőríztek és büntettek is meg járdán parkoló autóvezetőket, de ezeknek számát már nem tudta megmondani.

Az járdán való parkolás művészetét nagyon sok, kisebb és nagyobb, szélesebb és keskenyebb utcában űzik egyes autóvezetők: habár elsőszámúnak a Kossuth Lajos utcát tartják, ennél sokkal extrémebb esetek vannak. A Kossuthban, ha nem keresztben áll a járdán az autó (vagy nem a bicikliútra áll rá), el lehet tolni a babakocsit mellette. A központban a többi gócpont a Városháza tér és a II. Rákóczi Ferenc utca, de talán nincs olyan utca, ahol legalább egy-két kocsi ne parkolna – rendszeresen – a járdán.

A fizetéses parkolás néhány hónappal ezelőtti bevezetése azt is okozta, hogy a fizetéses övezetek melletti utcákba húzódtak a fizetni nem, de autóval a központba járni szeretők.

Ilyen pl. a Szentimre utca: a parkolódíj előtt is rendszeresen parkoltak félig a járdán ott, de utána még rosszabb lett a helyzet. Több vendéglátó-egység is van az utcában, ahol az egyik oldalon lehet parkolni (az Iskola utcától a Kőkereszt térig egyirányú), ám egyesek a másik oldalon is felállnak a járdára. Itt jön képbe (illetve nem...) a babakocsis kismama és a kerekesszékben közlekedő mozgássérült, számukra ugyanis nagyon nagy kihívás itt közlekedni.

Persze, másutt is. Habár a közlekedési törvény azt mondja, hogy legalább egy métert kell hagyni az autó és a fal (vagy bokor vagy egyéb) között, egyesek még azt is megengedik maguknak, hogy teljesen elfoglalják a járdát. Ilyenkor alakul ki az a helyzet, hogy a babakocsis hölgy, illetve a gyalogos kénytelen az úttestre lépni, s gyűl a méreg az emberben, illetve a nyál a szájában, s utóbbi nem az étvágyat jelenti.

Az egyik Városháza-téri cukrászda előtt rendszeresen azt a jelenséget figyelhetjük meg, amint apuka érkezik kocsival, ráhúz és megáll a bicikliútra úgy, hogy a járdát is elfoglalja – bemegy vásárolni, néha sorbaáll, majd úgy jön ki onnan, hogy talán még eszébe sem jut, hogy ő – mások bosszúságára – most nagyon tilosban parkolt. S akkor sem jön rá, amikor észreveszi, hogy amíg ő bent volt, valaki ráköpött az autójára.

A Csere utcában a Szentimreihez hasonló jelenség zajlik nap mint nap, nem beszélve néhány lakótelepi részről, ahol egyesek minden jóérzésnek fittyet hányva parkolnak a járdákon. Ülkei Zoltán szerint a városközpont mellékutcáiban úgy akadályoznák meg a járdán parkolást, hogy egyik oldalukon megtiltanák azt – ebbe azonban a rendőrségnek is bele kell egyeznie.

Megszokhattuk, olyan világban élünk, amiben csak a tiltással lehet valamit elérni – emlékezzünk csak vissza arra a periódusra, amikor a Kossuth utcát zöld cölöpökkel „ültették" tele. Nem volt esztétikus, de tényleg nem parkoltak a járdán – vitatott, hogy ez jó vagy rossz döntés volt (illetve az is, hogy végül eltávolították), ment és megy a pro és kontra, akárcsak a fizetéses parkolás esetében.

Ha működne az emberi jóérzés, s egyesekben végre tudatosulna, hogy a járdán parkolással sok esetben másnak ártanak, akkor nem lett volna szükség önkormányzati határozatra, büntetésre, figyelmeztetésre, s nem lenne egy esetleges szórólapos figyelmeztető akcióra, meg erre a cikkre sem. Egyszer, valamikor csak tudatosodik – hadd legyünk jóhiszeműek. De addig még sok víz lefolyik a Küküllőn.

Amennyiben még több képet szeretne látni, nézzen be honlapunk Szégyenfalára!