A községbe vezető úton találkoztunk az ülkeiekkel, akik ha nem is pálinkával, de borral csábították az autósokat az aznapi szüreti bálba. Mi inkább a pálinkát, akarom mondani a szilvát részesítettük előnyben, így Oroszhegy felé folytattuk utunkat.

Főzőverseny, pálinkakóstoló, néptánc és minden, ami szilvából elkészülhet – ez a látvány fogadott az oroszhegyi iskola udvarán. Hamar megállapítottuk, hogy a bejáratnál hallott kijelentés igaz: a szilva nem vész el, csak átalakul. De még hogy!

Ambrus Zoltán, a pálinkaverseny zsűrijének elnöke honlapunknak elmondta, hogy különlegességekkel, például egrespálinkával is neveztek az idei versenyre, de a nálunk felé kevésbé szokványos

meggypálinkát is megkóstoltatták

a szigetszentmiklósiak. A 31 benevezett kisüsti közül hat arany-, öt ezüst- és öt bronzérmest avattak. Szintén a különlegességek között említette a mézes szilvapálinkát, aminél az alkotóelemek arányát nehéz eltalálni. Szilvapálinkák között Kovács Zita nedűje lett a legjobb - a kóstolók szerint.

A főzőversenyről Szabó Péter éttermi mester, a zsűri elnöke megjegyezte: kuriózumnak számít, hogy a szakácsok tudják azt a minőséget, amit húsz évvel ezelőtt, hiszen még mindig minőségi alapanyagból dolgoznak és ez az étel félsikerét jelenti.

Személyes véleménye szerint a legízletesebb falatnak az oroszhegyi asszonyok tálalta hagymás rostélyos puliszkával és a savanyúságnak készített kovászos uborka bizonyult. A végleges döntés értelmében azonban az Őrhegyalja csapat végzett az élen, akik báránypörköltet, puliszkát és tehéntúrós palacsintát készítettek.

Az árusokat kérdezve megtudtuk, hogy valóban „van némi helyi szilva is a lepényben" – az idei termés nem egyezett a szervezők akaratával: kevés szilvával áldotta meg az oroszhegyieket idén az ég.

„Vettes", de nem génmanipulált

Mint később kiderült, az Oroszhegyi Szilvanapok egyik pikantériája ez volt: a májusi fagyok miatt nem igazán volt termés idén, már ami a település védjegyét illeti. Ez persze senki kedvét nem szegte, sőt poénos tálalás mellett lehetett a „vettes" szilvából készült finomságokhoz hozzájutni. Baráti áron kínálták a pálinkát, amit a poharas kiadásban 5 lejért lehetett megvenni, a lepény darabja három lejt ért. Nem éreztük a kölcsönszilva ízét.

A település polgármesterét is megkérdeztük, hogyan hidalták át a szilva-problémát? Bálint Elemér Imre megjegyezte: „részben a szomszéd falvakból, részben pedig besztercei szilvát kerestünk, azért, hogy rokon fajtákat használjunk, mert a miénk a vadabb fajtából való. Nem akartuk valami génmanipulált gyümölccsel pótolni."