A versenyt a magyarországi Országos Alapellátási Intézet (OALI) második alkalommal hirdette meg. Az év praxisa a Kárpát medencében címmel, a kiválasztott orvosokra december 31-ig lehetett szavazni. A kiírás szerint először történeteket, ajánlásokat kellett küldeni az orvosokról, majd a zsűri a beküldött 218 érvényes ajánlásból továbbjutásra javasolt tíz anyaországi és tíz határon túli orvost: utóbbiak közé négy, Udvarhelyen vagy környékén dolgozó orvos került.

A végső sorrendet szavazás döntötte el, a magyarországiaknál dr. Sonkoly Csaba békéscsabai, a határon túliaknál dr. Csáki Mária székelyudvarhelyi orvos kapta a legtöbb szavazatot – utóbbi kb. ötezret.

A díjátadót januárt 31-én tartották, Csáki doktornő egy Buczkó Imre-festményt, vérnyomás- és vércukorszint-mérőt, illetve egy EKG-készüléket kapott díjként. No meg sok-sok gratulációt és jókívánságot.

Mi ismerjük a beteget!

Dr. Csáki Mária éppen gratulációt fogad telefonon, amikor belépünk Sziget utcai rendelőjébe – kint betegek várakoznak rá, s amikor róluk kérdezzük, mesélni kezd.

„Mi, a családorvosok előnyben vagyunk a szakorvosokkal szemben, mert ismerjük a beteget. Ismerjük az életét, a mindennapjait, a lelkivilágát, mert találkozunk otthon is vele, a környezetében. Ez meghatározó egy betegségben is" – mesél a munkájáról.

Az orvosnő korán elveszítette az édesanyját, s ez is hozzájárult elhatározásához, hogy az orvosi pályát válassza – 1985-ben végzett Marosvásárhelyen, majd gyakornok volt, hét évig Homoródszentmártonban volt körorvos, 1996 óta családorvos Székelyudvarhelyen.

Izraelből is felhívták

Szerda óta a doktornő telefonja nagyon sokszor szólalt meg – kollégáktól, volt betegektől kapja a sok-sok jókívánságot és gratulációt. „Az volt egy nagyon kellemes meglepetés, hogy Izraelbe ment az egyik kedves betegünk idős embereket gondozni, ott nézte a Duna Tévét, onnan hívott és gratulált. Akkor jöttünk át a határon" – mondja dr. Csáki Mária, majd asztalára, papírokra bökve folytatja, hogy milyen jólesik ez most, amikor újabb és újabb előírásokkal, normákkal kell megküzdeniük a rendelőben.

„Tavaly is 24 beteget fizettek naponta nekem, de még adhattam receptet és küldőpapírt az ötvenediknek is – idéntől viszont azt iktatták be a szerződésünkbe, hogy már a huszonötödiknek sem adhatunk. Tehát ha valakinek sürgősen kell mennie szakorvoshoz, egyszerűen meg vagyunk kötve, mivel nekem sok a krónikus betegem és a helyek előre be vannak töltve" – írja le jelenlegi helyzetüket, s hozzáteszi, hogy ilyenkor, amikor elismerést kap az ember, mégiscsak egy kis fény kerül a szürkeségbe.

„Nekem hál' Istennek nagyon nagy türelmem van a betegekhez. Lehet, hogy ezzel születtem, de ez az, ami még inkább könnyíti a munkánkat s a betegnek sokkal jobb ebben a nincstelen világban" – fejti ki, s talán ezekből a mondatokból világlik ki a legjobban, hogy mennyire fontos a beteg mosolya, meggyógyulása. És ez talán minden díjnál értékesebb és fontosabb.