Három óvoda négy csapata mérte össze erejét szombaton a gesztenyék fölött a Kipi-kopi napköziben a Kiskurutty játéktanoda megyei szakaszán. A nagy érdeklődésre tekintettel két helyszínen is zajlott a verseny, Hargita megyében még Csíkszeredából jutott tovább egy közép- és nagycsoportos napközisekből álló sereg a nagyváradi országos döntőre.

A hatodszor megrendezett verseny témája Marék Veronika meséje, Kippkopp és Tipptopp, a gesztenyefiú meg a gesztenyelány több köteten átívelő története volt. Érkezésünkkor már készen álltak a leporellók, azaz a hajtogatós könyvecskék.

Ez egy ötletes megoldás arra, hogy gyermekünknek akár saját könyve lehessen, amit kedve szerint alakít. Az óvónéniknek is megfájdult rá a foguk.

A laminált lapok hátára egyszerűen tépőzárt kell ragasztani, aztán a tépőzár másik felével ellátott könyvecskébe ragasztani.

A feladat most az volt, hogy a Kippkopp a hóban című meséből származó képeket helyezzék kronológiai sorrendbe a gyerekek.

Ez nagyon jól ment minden csapatnak, a zsűrinek rettenetesen nehéz dolga volt a pontozásnál. Nem tudjuk, mennyire próbálta befolyásolni a döntést ez a cukiságos pöszeséggel üzérkedő kisfiú, de a zsűri kiállta a korrupciós próbát, mert a végén nem az ő csapatuk nyert.

Ami kevésbé működött, az az érzések megnevezése: a hogyan panaszkodott Kippkopp kérdésre  nem sikerült megtalálni a választ.

Összedugni a fejüket nagyon jól tudták a csemeték, a feleleteket azonban csak ritkán találták el. Az óvónénik sopánkodtak, hogy ez nagyon nehéz feladat ekkora gyerekeknek. De legalább a köszönés, köszöntés szuperül ment.

A harchoz utánpótlásra is szükség van, sajtos kiflivel és finom, meleg teával teltek meg a fenyédi Mókuskák, a bethlenfalvi kipikopis Katicák és a Tábor negyedi csillagváros Napsugárkák, valamint Cifra paloták bendőcskéi.

Az egérkének még a nyelve hegye is meg volt elégedve.

A fegyverszünet alatt lehetett pisikálni, meg a tornateremben izegni-mozogni, de aztán újra összecsaptak az óvodások.

Rajzolni kellett sablon után egy Tipptoppot, majd a nagycsoportosoknak oldalról, a kiscsoportosoknak pedig szemből kellett arcot készíteni a rajzolt gesztenyelányra.  Azután  valamilyen állattá is kellett változtatni száraz levelek segítségével a gesztenyehölgyet, aki ilyen jól sikerült:

Olyan hosszú és bonyolult volt a felhívás, hogy elsőre meg sem értettük, de az ovisok ezt a tételt is kenték-vágták. Főleg kenték. Jó sok ragasztóval, még az asztalra is jutott bőven.

Ami különösen nehéz volt, hogy olyan erdei állatot kellett varázsolni Tipptoppból, amelyik nem szerepelt a mesében. Volt benne pillangó, madárka, süni és béka például. De farkasról, különösen szőrös farkasról nem esett szó.

A tudományos csetepatét egy kis mókával oldották, de itt sem ment teljesen konfliktus nélkül a dolog.

A harci dobogtatás és egymás csúfolása kijárt a háborús feleknek. A te orrod akkora, mint egy nagy sósuborka, harsogták, s mindezt csillárom, hopp-hopp-hoppra dobogtatva nyomatékosították Emese óvónéni vezénylésével.

De csak ezután következett a végső leszámolás: a mese dramatizálása. Itt is egyik csapat jobban teljesített, mint a másik, egyforma pontot is kaptak.

A zsűri megszenvedett a döntéssel, veszteseket nem hirdetett, ebben a háborúban mindenki nyert, azonban csak egy csapat képviselheti a várost és környékét, ezúttal a Csillagvár napközi Cifra Palota csapatára esett a választás.

Az óvónénik elmondták, meg vannak elégedve. Voltak nehéz feladatok, de azok arra valók, hogy a sok ügyes gyerek közül kiválaszthassák a legeslegügyesebbeket, a legnagyobb kihívást azonban mégsem ez jelentette, hanem négy egészséges, amiből két közép-, kettő pedig nagycsoportos gyerek találása, akivel fel lehessen készülni a Kiskurutty játéktanoda megyei szakaszára.

A nyeremény édességből, emléklapból és egy gesztenyés ceruzatartóból állt.

Utóbbit elnézve, jövőre mi is benevezünk. Addig sok mesét hallgatunk és rajzolni is megtanulunk. Ha úgy teszünk, mint az ovisok, talán még mi is lehetünk, olyan okosak és aranyosak, mint ők.