A művelődési házba lépve ünnepélyes izgatottság van a levegőben. Ma mindenki szerepelni fog. A bejáratnál süti és tea biztosítja a családias hangulatot.

A széksorokban, mint tyúkanyók a csibéikkel, csoportonként ülnek a tanító- vagy az óvónénik mellett a gyerekek. A tekintetekben kíváncsiság, izgalom tükröződik, ez a nap most nagyon más, mint a többi.

A környékbeli iskolásokat hívták meg az Oklándi Inkluzív Oktatási Központ diákjai, hogy bemutassák kedvenc produkciójukat.

Ebbe az intézménybe, ami régebb egyszerűen kisegítő iskola néven volt ismert, sajátos nevelési igényű, szellemileg akadályozott gyerekek járnak. A legkisebb 6, a legnagyobb 17 éves, összesen 61-en vannak.

Sokan közülük árvák is, a szintén oklándi elhelyezőközpontban laknak, onnan járnak iskolába. Ők azok a gyerekek, akiknek látszólag tompaság ül a szemében, miközben az ujjacskájukat szopják, vagy a sarokban sírdogálnak, de az első mosolyra vagy kedves szóra ölelnek, ha idegen vagy számukra, akkor is.

Az Iskola másként hét zárónapjára szervezték a Szivárvány csodái című rendezvényt, hogy együtt ünnepeljék a sokféleségüket a kicsik. A Bethlen Gábor Alap által finanszírozott eseményen mindenki előadja, amit tud – fogalmazott szerényen az igazgató, Mag István.

Jó, hogy van néhány közös dalunk

Hat iskola 70 tanulója jött el a szivárványos napra, plusz a házigazdák, (már aki nem ment a Homoród-kupára kézilabdázni, mert az oklándi iskolások sportolni is szeretnek). Itt vannak a vargyasi iskolások, a baróti Napsugár óvodai csoport, a lövétei gyerekek, és a homoródalmási elemisek is.

Elsőként a házigazdák lépnek fel a pilletánccal. A teremben még nyüzsgés van, amikor elkezdik, de a végére már mindenki csak a színpadra koncentrál. Beyoncé dalára szárnyalnak a piros pillangók.

Az elegáns libegés, a fényes selymek és a súlyos hátrányokkal kezdődő életek között van valami olyan kontraszt, hogy egy pillanatra elszorul az ember szíve. Pont, mint amikor egy profi színielőadáson utolér a katarzis.

Utánuk a vargyasi előkészítősök pünkösdi népi gyermekjátékokkal következnek. A tanító néni felrajzolja a koreográfiához szükséges igazodási pontokat krétával a színpad deszkapadlójára, és indul az ének meg a tánc.

A baróti ovisok is követték a példát, sőt még egy kendős tánccal is megörvendeztették a közönséget. „Mindannyian mások vagyunk, még jó, hogy van néhány közös dalunk" – énekelte már a közönség is a végére.

A helybéli általános iskola diákja, Birtalan Bence szavalt, és a lövéteiek is előadták a modern gyerekek problémáit régi népdalokba öltöztetve. „Már minálunk babám az jött be szokásba, nem vigyáz a gyermek a saját holmijára. Kimegy a sportpályára, vagy kirándulásra, s ott hagyja a cipőt, meg a melegítőt ebek prédájára" – énekelték lelkesen, és azt is, hogy „nálunk abból is muzsika fakad, ha nyikorog a pad."

Egyed Imre szavalt egy Kányádi Sándor verset, majd a homoródalmási színjátszócsapat adta elő a Dolgozz, macska! című jelenetet.

A macska ugyan nem dolgozott, de a menyecske megtanulta a munkát a forgatókönyv szerint, s következhetett Kopacz Ernő a színpadon, aki szavalt egyet, majd Benkő Róbert Carlos játszott szintetizátoron marosszéki dallamokat. Ők is a helyi Kelemen Imre Általános Iskolából érkeztek.

Ugyanúgy sírt, mint más

Utolsóként – egy kis technikai szünet után – a lövétei mazsorettcsoportot nézhette tátott szájjal a közönség, de előttük a lufis tánc aratott osztatlan sikert, amit az inkluzív oktatási központ kisebb gyerekei adtak elő.

Alig várták, hogy a színpadra mehessenek, azt a lelkesedést, energiát és szeretetet, ami a belőlük áradt, a profi előadók is megirigyelhették volna. Piros, zöld és fehér lufikkal ugráltak és énekelték: „Gyermek volt minden óriás, és úgy játszott, mint más. Gyermek volt, egy kis óvodás, és ugyanúgy sírt, mint más."

Na, jól táncoltunk-e? – rohant vissza az egyik kisfiú a székek közé. Ujjongás és nagy taps volt a hála a lufis táncért, és néhány elmorzsolt könnycsepp a közönségben, de csak titokban.

A műsorral azonban nem lett vége a mulatságnak, sőt csak utána kezdődött igazán, hiszen a székeket félretolták, és mindenki egy nagy körben játszott Otília óvónéni vezetésével.

Utána pedig az igazgató bácsi húzta el mindenkinek a nótáját, gyerektáncház következett. És ahogy a jó vendéglátó teszi, mielőtt hazaengedték volna a vendégeket, az oklándiak a tanár nénik által főzött pörkölt lakomára is meghívtak mindenkit.