Rendhagyó előadást szervezett a Plusz csoport Székelyudvarhelyen, a G. Caféban múlt csütörtökön: a szenvedélybetegek helyett családtagjaikat állította a középpontba. Amellett tehát, hogy mi számít alkoholizmusnak vagy cigarettafüggőségnek, főként arról volt szó, hogyan reagálnak mindezekre a hozzátartozók. A képlet megdöbbentő.

A hajlam öröklődik

Abban a családban, amelyben valamelyik szülő függőségben szenved vagy szenvedett, a gyerek is örökli a hajlamot – jelentette ki Borota Gábor csíkszeredai pszichológus. Az előadó közreműködik a Gyulafehérvári Caritas szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervezett programjában, így jelentős tapasztalata van a témában.

Tömören, logikusan felépítve ismertette a függőség lélektani hátterét, jeleit és hatásait. Konkrét jellemzései olykor megdöbbentették a hallgatóságot, ugyanakkor sok jelenlévőt ráébresztettek arra, a függőség veszélye fenyegetőbb, mint gondolnák.

Nem csak az függő, akin látszik

Ugyanis, mint a szakember ismertette, nem csak az alkoholista, aki minden nap berúg, hanem az is, aki rendszeresen, akár minden nap, kisebb mennyiségű szeszes italt fogyaszt. A függőségnek testi tünetei vannak, például az alkohol utáni sóvárgás, idegesség, remegés megvonás esetén, a tolerancia kialakulása vagy kontrollvesztés a mérték terén.

Ennél azonban talán fontosabb a lelki tényező, vagyis, hogy az illető feszültségoldásra használja az alkoholt. Mint kiderült, az alkoholizmus nem negyven- vagy ötvenéves korban kezdődik, hanem olykor már tizen- vagy huszonévesen. A tagadás és a jelek figyelmen kívül hagyása azonban a probléma súlyosbodásához vezet.

Apu iszik, anyu gyógyszert szed

Meglátásai szerint Székelyföldön a családok mintegy nyolcvan százalékát érinti az alkoholizmus problémája. Gyakoribb az alkoholista férfi, de a nők is igyekeznek utánuk – fogalmazott a pszichológus, mire a teremben fojtott férfiröhögés hangzott fel.

A szakember rögtön hozzátette, nem találkozott még olyan alkoholista nővel, akinek a férje ne lett volna függő. Általában azonban a nők ezt nem engedik meg maguknak, a rájuk nehezedő elvárások miatt – körükben ennél sokkal gyakoribb a gyógyszerfüggőség, mert úgy érzik, azt szabad szedniük. Nem beszélve arról, hogy az alkoholizmus a nőknél sokkal hamarabb okoz testi bajokat, mint a férfiaknál, hiszen a kisebb test kevesebb alkoholt bír lebontani.

Társfüggőség: ok vagy okozat?

Azok a nők, akiknek az apja alkoholista volt, és ezt a traumát nem tudták feldolgozni, az esetek 99 százalékában függő férjet választanak maguknak – folytatta Borota a megdöbbentő számadatok sorát.

Ami azonban még riasztóbb, hogy az esetek többségében „az alkoholista kinevel maga mellé egy társfüggőt", azaz egy olyan nőt, aki kontroll alatt akarja tartani környezetét. A társfüggő édesanya kezdetben férje, majd gyerekei életét akarja irányítani, és minden lépéséről, sms-éről, barátjáról tudni szeretne – jellemezte a pszichológus.

Mindezek mellett a társfüggő gyakran mártírszerepbe helyezi magát: hajlamos feláldozni magát a családért, s mindeközben úgy érzi, hibái eltörpülnek jó tulajdonságai mellett. A szakember megemlített egy olyan szélsőséges esetet, amikor a feleség ment el szakítani a férje szeretőjével.

Borota szerint ez a mártírszerep a környezet manipulálására szolgál, és a túlzott áldozatkészség sokak fejében összekapcsolódik az anyaszereppel. Ám, mint elmondta, a gyerekeknek és a férjnek is érdeke, hogy az anya törődjön magával, mert csak akkor tud magából adni másoknak, ha van mit adnia.

A társfüggőnek, noha gyakran ennek az ellenkezőjét állítja, kényelmes, ha a férje iszik, mert úgy manipulálhatóbb, mint ha leszokik. A szakember nem egy esetről tud, amelyben a feleség ad újra italt a férje kezébe, vagy amikor visszakívánja párja részeges időszakát. Ám a társfüggőt nem szabad kritizálni ebben a témában, mert nagyon könnyen összeomlik vagy ellenségessé válik.

Fontos azonban megértenie, hogy a mártírsággal nem segít a függőn: a pszichológus szerint az alkoholista bolond lenne addig leszokni, amíg felesége egy fizetésből is eltartja a családot, kimossa a részegen bepiszkított ágyneműket, ruhákat vagy hajlandó tűrni a szóbeli, fizikai bántalmazásokat.

A négy gyerekszerep

A szülőhöz hasonlóan a gyerek is iszonyú árat fizet a családi békétlenségért. Minél kisebb, annál fontosabb neki a család, s annál több mindent hajlandó megtenni azért, hogy azt egyben tartsa, akár be is áll a verekedő szülők közé, hogy ő kapja a pofonokat – ismertette Borota.

Az elv alapján négy viselkedéstípust különböztetett meg. A hőstípus igyekszik tökéletes gyerek lenni: udvarias, jólnevelt, védelmezi a kisebbeket, de szorongó, perfekcionista ember lesz, aki tettei tökéletessége alapján méri saját erényeit. A bűnbak minden elképzelhető szabálysértést elkövet, csak hogy elterelje a figyelmet a család igazi problémájáról – belőlük lehetnek a fiatalkorú bűnözők.

A láthatatlan gyerek igyekszik megkönnyíteni a szülők dolgát: soha nem kér, nem szól, látszólag semmi gondja, de ez közel sem a valóság. A bohóc pedig mindenáron oldaná a feszültséget, kényszeresen próbálja felvidítani környezetét – a maszk azonban később ránőhet.

Az ismertetett személyiség-torzulások fényében a szakember úgy látja, az alkoholistán kívül hozzátartozóinak is segítségre van szükségük, hogy a leszokás sikeres legyen. S ha a szenvedélybetegnek függőségét nem sikerül leküzdenie, a családtagoknak akkor is meg kell tanulniuk élni az életüket, és nem belerokkanni ebbe.

Többször is hangsúlyozta, az alkoholista csak akkor tud leszokni, ha soha többé egy kortyot sem iszik – volt, aki évtizedek múlva esett vissza, akár a svédcsepp hatására. A család viselkedésének változása azonban jótékonyan hathat a függőére – ha például látja, hogy a feleség komolyan elhagyná, változtathat a viselkedésén.

„A függők a legjobb pszichológusok" – fogalmazott a szakember, hozzátéve, mesterien manipulálnak, és még a szakavatottakat is átverik néha. A pozitív változáshoz azonban szembe kell nézni a valósággal, nem szabad úgy tenni, mintha tökéletes lenne a család – vonta le a tanulságot Borota.

Előadását döbbent csend, majd kitartó, ütemes taps kísérte.