Ismét ugrunk az időben, újból napjainkban járunk. A szomszédos, már jó ideje nem működő kavicsbánya tövében egy erőgép rakosgatja a rönköket, előkészítve azokat a felvágásra az itt működő fafeldolgozónak. A munkagép hangját leszámítva csend és nyugalom van. Annyira nincs mozgás, hogy a sofőrrel, mint régi ismerősök köszönünk egymásra, amikor összenézünk.