Id. P. B. is előbújik barátkozni, öten-haton állunk már a kapuban. Gyorsan megy a barátkozás, elhangzik egy-két „leszedem a fejedet s utána megszopatlak” úgy a barátok között, de a hangulat nagyon kellemes. P. B. lapunknak azt nyilatkozza, hogy „Ismét győztünk!” majd megmutatja a békáját. Kérdem, mit győzött, s ő egyértelműsíti a dolgot: végrehajtóval, rendőrrel, csendőrrel jöttek a házát elfoglalni, de végül mind elmentek, s ő maradt. Sikerült mindenkit kiraknia a házából. L. Sz. tulajdonos, háttérben pirosban, szintén elégedett a mai eredménnyel. Talán picit hosszú ez a határidő, már olyan rég folyik ez a buli, hogy fogytán a türelme, de annyiban nagyon jó a végeredmény, hogy az emberek maguktól elmennek, maguktól elhordják cuccaikat, nem kell ő raktárhelységet béreljen, nem kell saját költségén elszállíttassa a cuccokat, nem kell ügyeljen, hogy mi károsodik és mennyire, nem kell attól tartania, hogy még évekig pereskedni fog, mert P. B. bepereli, hogy elszállítás közben megkarcolódott a kenyérpirító, vagy kicsorbult a nindzsakard. Szóval mindenki elégedett, mindenki boldog, s minden jó ha a vége jó, íme, hogy milyen apró kis boldogság-történetek vannak kis városkánkban, s észre sem vesszük őket. Itt a heppiend. (Azért reméljük, hogy a kapualjba legalább egy P. B. emléktáblát helyeznek majd.)