Az „itt jártunk” tábla, amiről beszéltem, egy fiatal fenyőfáról szerelte le Attila, az erdész. Ez ma itt szemét, nem búcsújáróhelyi ereklye. Közben a gyerekek egy fatörzsre bogozott kemény műanyag trikolór pántlikát kell, hogy levágjanak bicskával. Jönnek a pántlikázók, rákötik szorosan a derékig érő fenyőfa törzsére a kétujjnyi széles, 2 tonna teherbírású pántlikát, s nem érdekli őket, hogy az a fa nő, pár éven belül kétszer olyan vastag kell, hogy legyen, de a torkát szorítja a műanyag szalag, melynek lebomlási ideje ezer év.