Az átadó ünnepség kezdetét az jelzi, hogy elhallgatnak a kalapácsok. Kalákás szokás szerint az ünnepség ünnepélyesre sikeredik, értenek ezek az emberek ahhoz, hogy miként kell megadni a hangulatot egy ilyen rendezvénynek. Az ünnepi alkalomra felszaporodott asszonykórus hangja az eddiginél is szebben csillog a völgyben, színésznő szaval, halálkomoly ünnepi beszédek sora hangzik el. Ági beszéde sokkal hitelesebbre sikerül, mint a tavaly, könnyebb szépen beszélni egy jól sikerült kaláka után. A kalákasorozat édesanyja elmondja, tizenöt évvel ezelőtt ugyanitt kezdték el a kalákát, csak a hegy túlsó oldalán, Lázárfalván. Szerinte ez nem véletlen. Para Zoli beszédében még az Ági ünnepélyességén is túltesz. Ezelőtt néhány nappal lazán megtartott egy nagy előadást szabadon, remek humorral, tíz napig minden mondatában volt valami mosolyra gerjesztő, most pedig papírról olvas fel egy halálkomoly beszédet, melyben olyan nagy és ijesztő szavak szerepelnek, mint például a „közösségépítő”. Szerencsére aztán a beszéd után ebbe a testbe visszatér az igazi Para Zoli, és azóta is egészségesnek tűnik.