Bánffy Pál. Péter bácsi szerint másik neve Sárga bellflőr, franciásan írva bellefleur. Azaz Sárga szépvirágú. Egyetlenegy darab almája van belőle már csak Péter bácsinak, a többit már elosztogatta, a baj csak az, hogy ez az egy alma nem hasonlít sem a szakirodalomban leírt Bánffy Pál almához, de a Sárga szépvirágúhoz sem. Attól még lefényképezem. Péter bácsi szerint az alma lisztes, savanykás, húsa szép tiszta fehér. Zölden szedik, szépen kisárgul a pincében. Bőtermő, de hajlamos minden második-harmadik évben teremni. Nem tűri a szárazságot. A fa egészséges, de az alma bélpoklos szokott lenni. Szeptember végén, október elején szedik, január-februárra lesz ehető. Hamar barnul a nyomásnál, kényes a szállításra, „tövés-lövést nem szereti”, hidegből melegbe vive barnul. Pálinkának nem való, enni is annak, aki a savanyút szereti. Kinézetre 8-ast, ízre 7,20-at kap független zsűrinktől.