Ő a karácsonyfalvi közbirtokosság elnöke, a gesztenyés gondnoka, Orbán Csaba. Sajnos, nagyon keveset ül most velünk, valahova el kell mennie. Bevallom, első benyomás alapján nagyon szimpatikus nekem valamiért ez az ember. Lehet, hogy azért, mert hasonlít Tamás Andrásra, akit második apámként tisztelek, de emlékeztet nagyfőnökömre, Gézára is, s nem csak a hasonló haj-szakáll miatt, hanem főleg azért, mert mindhárman a szemük mellett ráncosodnak leginkább. Az árulkodik arról, hogy mennyit mosolyognak. Na, de nem csak ez a hasonlóság az, ami szimpátiát vált ki bennem, hanem az, ahogyan beszél a gesztenyésről, a faluról, minden egyes szavában szeretetet érzek, törődést.