Képriport
A gyÅ‘zelmet ünneplÅ‘ diákok, szülÅ‘k és tanárok úgy tudják, hogy a tanfelügyelÅ‘ség nem fellebbezte meg a bÃróság döntését. Nincs ahonnan tudniuk, hogy ügyvédjük picivel azelÅ‘tt kapta kézbe az egy hónappal azelÅ‘tt iktatott fellebbezést, ennyi idÅ‘be telt, mÃg átment a bÃróságon, s kiközölÅ‘dött. Szólhatott volna nekik néhány órával a tanévkezdés elÅ‘tt, de nem akarta elrontani a jó hangulatot. A fellebbezésben egyetlen új érv van, mégpedig az, hogy okafogyottá vált a döntés végrehajtása, mert az átköltöztetési határozat csak a múlt tanévre szólt, ami lejárt. De ha ez igaz, és igaz, akkor a fellebbezés is okafogyott, véli az ügyvédnÅ‘. A fellebbezést átolvasva mind a tavalyi érvek köszönnek vissza nekem a sorokból. Például a képen látható, hogy Ãrják, hogy csak tÃz perccel nÅ‘ meg az iskolába menési idÅ‘, mert annyit megy a busz. Ok. Aztán lennebb Ãrják, hogy 7,30-kor indul a busz. De hoppá, 7,30-tól 8-ig egy fél óra van, az 30 perc, nem 10. És ez egy olyan gyerek esetében, aki eddig 7,15-kor indult reggel suliba, mert háromnegyed órát gyalogolt, azt jelenti, hogy 6,45-kor kell indulnia, hogy beérjen fél 8-ra. Ez pedig azt is jelenti, hogy azokon az Å‘szi-téli napokon, mikor 7,15-kor világosodik, Å‘ fél órát kell bandukoljon a sötétben, egy medvékkel és farkasokkal teli tájban. Pont az a fél óra. Szóval ez az érv Ãgy elméletben jól szól, a gyakorlatban erÅ‘sen sántÃt.