Farkaslaka polgármestere, Kovács Lehel, kedvesen fogad. „Nem mondhatod, hogy nem várunk tárt kapukkal. Valaki nekiment autóval a nyílóknak, el kellett vinnünk javíttatni őket.” Mondom neki, hogy Győrfi Mihály küldött ide, hogy mondja el, úgy döntöttek, az új út marad, nem a régi. „Nem igaz, nem úgy van, hogy úgy döntünk. Magánterületen hogy dönthetünk? Ha van egy olyan, hogy közösségi érdek, akkor a gazdákkal kitárgyaljuk, hogy adnak-e úthelyet, ha igen, akkor elmegyünk közjegyzőhöz, s hivatalosan csináljuk. Ha pedig nagyon fontos, akkor kisajátítás van. De magánterületen... tiszteletben kell tartani a jogviszonyokat. Jogilag ott rengeteg minden rendezetlen. Egyiknek sincs a területe rendezve. Pálfalván nincsenek kiosztva a birtoklevelek, most dolgozunk rajta. A legelső és legfontosabb dolog a parcellázási terv lenne. Az utat így örököltük, amíg nincs parcellázási terv, addig nem tudunk érdemben foglalkozni a témával. A régi dolgok valamilyen szinten érvényesek kell, hogy legyenek, amíg nincsenek újak. Mi a hivatalnál nem döntöttünk. Próbáltuk mediálni őket. Mindkét félnek van igaza, a fájdalmak s a kártevések kiegyensúlyozódtak. Volt egy találkozó, a végén mindenki egyetértett. Rendesen sikerélményem volt, hogy a szomszédokat megbékítettük. Mondtam nekik is, hogy hát egymásra vagytok utalva, ember!”