„Most nem tudok beszélni”, mondja a telefonba háromszor egymás után Tamás, bankigazgatói felelősségteljes-halálkomolysággal, de beszélgetőpartnere nehezen hagyja magát lerázni, csak mondja a magáét. A Horizont előtt vagyunk egy szép borús szombat délutánon, ahol a Jobb Világért Mozgalom aktivistái gyülekeznek egy eseményre. Elmúlt már 3 óra, a meghirdetett találkaidőpont, mindenki indulna. Tamás vezéri kegyelemmel, békésen osztja az utasításokat: „Még ne induljatok, még boldogan játszodjatok”. De ki akar boldogan játszani egy világmegmentő csapatból? Matyó, az egyetlen felnőtt, előveszi a kamerát, apai szeretettel, nyájas-kedvesen megnyugtatja a gyerekeket, hogy „csak lazán, nyugodtan”, majd megnyomja a gombot és katonatiszti szigorral, érces hangon nekiszegezi a kérdést a kicsiknek: „Hová megyünk, mit csinálunk, mik a tervek mára?” Tamás ártatlan hangon válaszol: „A Bethlen-negyedi sikátort fogjuk kitakarítani. Arra járt néhány tagunk, jelezték, hogy sok házi veréb él ott, és ők egy jobb környezetet érdemelnének.”