Demény felemelt hüvelykujjal barátkozik, még felém is fordul egy adott pillanatban, s mondja nekem, hogy „gondolom, hogy normálisan fogja kiírni, mert normális embernek ismerem”. Imádom, amikor ilyen fontos emberek ilyen szép szavakkal kedveskednek nekem, ettől nagyon meglágyul a szívem, és sokkal buzgóbban végzem a munkám. Például sokkal lelkesebben kérdem meg a környezetvédelmet, mit tudnak az ügyről, volt-e engedélye a bányának azt a gátat megépíteni, a mederhez hozzányúlni, satöbbi.