Képriport
Tavasszal még volt egy ilyen helyzet, hogy három napra magunkra maradtunk, az volt az elsÅ‘ alkalom nyolc év után. Akkor is el akartunk menni bulizni, de akkor még a G is be volt záratva, csak a Mokka volt az egyetlen alternatÃva, s barátaink fenyegettek a feszesingesekkel. Akkor a szomszédasszonyom mondta, hogy miért nem megyünk inkább Zetelakára bulizni, ott két buli is van egyszerre. Azaz több, mint Udvarhelyen. Akkor már szinte megÃrtam, hogy: hova jutottunk, kicsitesó! Most, hogy a városban kudarcot vallottunk, úgy döntöttünk, kimegyünk Zetelakára diszkóba. Falunk határában megállunk egyet a székelykapu-utánzatnál. Az autóban a PrÃma rádió szól, becsszóra sokkal jobb bulizenét ad, mint akármelyik bulizóhely. Pedig épp meg akartam Ãrni, hogy az utóbbi idÅ‘ben erÅ‘sen átmentek nyálasba. Nem lehetne, hogy a reggeli műsorba ne olcsó nyimnyám számokat rakjanak, amelyek szerintük életünk legjobb zajai, hanem a péntek éjszakai szintet hozzák legalább?