Az elsősorban fafaragó művészként ismert László János (művésznevén Hunor László, de Székelyudvarhelyen Vén Farkas volt a beceneve) a hetvenes-nyolcvanas években ismert művészfigurája volt a városnak.

Meglehetősen bohém életet élt, szobrai, faragványai több udvarhelyi család lakásának ékei. A kilencvenes években két vers-, illetve prózakötete is megjelent. Élete utolsó éveiben mély nyomorban élt egy Kórház-lakótelepi kis lakásban, ahol néhány hete szerkesztőségünk tagjai is felkeresték.

„Valamikor turáni harcos voltam, robbantam, most meg látod, ide kerültem…” – jegyezte meg akkor csendesen.