„Elindul a sereg, sejj, a magyar sereg Horthy Miklós parancsára!" - így kezdődött az egyik dal a sok közül, aminek keletkezését elég pontosan meg lehet határozni: a második bécsi döntés értelmében a magyar hadsereg 1940. szeptember 5-én átlépte a román-magyar határt és újra birtokba vette az 1920-ban elcsatolt Erdély egy részét. És így folytatódik a dal: "Hálistennek megfordult a világ, zöld ablakban piros-fehér virág!"

A székelyföldi kisvárosba, Székelyudvarhelyre szeptember 11-én érkeztek meg az első katonák, a többi erdélyi városhoz hasonlóan a helyiek nagy lelkesedéssel fogadták őket. Már reggel 9 órakor a város utcáin voltak az udvarhelyiek, de a falvakból is sokan bejöttek. Feldíszítették a húsz évvel korábban lerombolt Vasszékely talapzatát, az épületekre piros-fehér-zöld lobogók kerültek, az emberek székely ruhába és ünneplőbe öltöztek.

A katonák a régi úton, a mostani Hősök utcáján érték el Székelyudvarhelyt (a mostani út csak a rá következő években épült meg) a déli órákban. Gépkocsikon, kerékpárokon, harckocsikon, illetve lóháton is jöttek a magyar katonák, az udvarhelyiek éljeneztek, énekeltek, virágot dobáltak az útra és a honvédekre.

A visszaemlékezések szerint a hivatalos fogadó ünnepség este volt a Vasszékely talapzatánál, ahová a magyarországi katonatisztek, illetve a helyi elöljárók álltak fel és beszédeket mondtak. Elhangzott a Magyar Hiszekegy, majd dr. Jodál Gábor, a Magyar Párt megyei elnöke mondott üdvözlő beszédet, többek között azt mondva, hogy „a mi lelkünkben ma a hála, az öröm és a boldogság vette át egyeduralmát."

A történelmi magyar egyházak akkori helyi papjai, Sass Antal római katolikus főesperes, Dávid Gyula református, Simon József unitárius és Mattes János evangélikus lelkész is beszédett mondtak, majd a székely gazdák nevében Dáné Zsigmond beszélt, a nők nevében Szabó Andrásné egy Tompa László-verset szavalt. Utána Bíró Lajos nyugalmazott gimnáziumi igazgató tolmácsolta a frontharcosok ünnepi érzelmeit, majd az oroszhegyi Tamás Ferenc volt közhonvéd átadta a hadseregnek azt az első világháborúból megmentett honvédzászlót, amelyet a fogságban is magával hordozott.

Az ünnepség a katonákat vezető magyar ezredes köszöntőjével végződött, a tisztikar a Szabó Károly vendéglőben (ez a mai városi könyvtár épülete) vacsorázott, az ezredes dr. Jodál Gábor ma is álló, Bethlen Gábor utcai házában volt elszállásolva.

Az eufóriába, az örömbe üröm is vegyült: habár a tömeg lelkesen várta, Horthy Miklós kormányzó szeptemberben nem jött el Székelyudvarhelyig, csak Marosvásárhelyig. Azonban néhány héttel később, október nyolcadikán feleségével látogatta meg a várost, Gyergyószentmiklósig vasúton jött, onnan autómobillal.

A főteret feldíszítették, tribünt emeltek, a kormányzót és feleségét hozó gépkocsi délután fél háromkor érkezett a térre, a Kossuth utca sarkán állt meg az udvarhelyiek éljenzése közepette. Akárcsak a honvédek néhány héttel azelőtti bevonulásakor, több elöljáró most is beszédet mondott, a kormányzó az ünnepély lejárta után gyalog sétált a főtéren és több udvarhelyivel is elbeszélgetett.

Akárcsak visszacsatolt területek más településein, a következő hetekben, hónapokban Székelyudvarhelyen is megkezdődött a hivatalok, tisztségek átvétele, a majdnem pontosan négy évig tartó „kicsimagyarvilág". Többek között ebben az időszakban épült meg az említett új út vagy az országzászlós emlékmű, a mai Patkó. Az újabb hatalomváltáskor, 1944 őszén a címereket eltávolították az építményről, nyomaik azonban mai napig látszanak rajta, mintegy mementóként, az anyaországhoz való visszatérést jelképezve.

(Cikkünkhöz felhasználtuk Kápolnási Zsolt történész korábbi írásait és más írott forrásanyagokat, dokumentumokat, a fényképek egy részét Szabó Károly bocsátotta az uh.ro rendelkezésére)