A G. Café szombat estére zsúfolásig telt, de nemcsak azokkal, akik minden rendezvényen jelen vannak: a néhány éves kisgyerekektől az idősebb generációig vegyültek az életkorok, s a költőt köszöntő taps után senki sem gyújtott rá a teremben.

Murányi Sándor Olivér, az est házigazdája csupán néha egy-egy indító kérdéssel, témával ösztökélte a 85. évében járó költőt, de Kányádi szelleme annyira friss, hogy gyakorlatilag önmaga moderátora – az est egy-egy témája (pl. a székelyudvarhelyi diákévei vagy Tamási Áron egyik barátnőjének „története") valóságos stand up comedy-ként hatottak, úgy nevetett a közönség. De ugyanannak a közönségnek a lélegzete is elakadt, amikor ültéből felpattanva elmondta az Előhang című versét, vagy felolvasta a Románcot.

Az idős költő a másfélórányi idő alatt nagyon sok dologról beszélt, s többször is hangos nevetésre késztette hallgatóságát – például akkor, amikor a házasságával kapcsolatosan (55 éve házas, felesége katolikus, ő református) megjegyezte, hogy „nem vallásháborút akartam, hanem gyermeket". Hallhattuk annak is a történetét, hogy annak idején hogyan adta össze feleségével Márton Áron püspök a fiatal költőt – bevallása szerint ott, Gyulafehérváron érezte igazán, hogy az Isten jelen van.

Az önirónia, aminek hiányában Kányádi szerint nem felnőtt egy egyén, egy közösség vagy egy etnikum sem – s ha már a nemzetről szó került, a költő az est végén azt is elárulta, hogy szerinte mi a nemzet célja, legyen az magyar, román vagy zsidó: szó szerint az, hogy az „Isten által kiválasztott nyelvet az emberiség történelmének legvégsőbb határain tovább vigye, gyarapítsa, éljen vele és benne mindannyiunk örömére, Isten dicsőségére"

Murányi következő meghívottja szeptemberben Grecsó Krisztián kortárs prózaíró lesz – remélhetőleg akkor is sok érdeklődő lesz jelen, akárcsak az általa szervezett korábbi irodalmi találkozókon (Bodor Ádám, Lackfi János, Nagy Koppány Zsolt, az ifjú pesti slammerek, Muszka Sándor, Follinus Anna, stb).