A székelyudvarhelyi származású Demeter Zsuzsa irodalomtörténész-kritikusnak tavaly a marosvásárhelyi Lector kiadónál jelent meg néhai Kinde Annamária költészetét bemutató monográfiája – a kötetet csütörtökön este a városi könyvtár olvasótermében egykori osztályfőnökével, Szakács István Péter gimnáziumi tanárral, íróval beszélgetve mutatta be a szerző, mintegy tizenöt érdeklődő előtt.

A 2014-ben elhunyt Kinde Annamáriának kilenc kötete jelent meg – habár már nagyon ismert dalszövegíró és költő volt a nyolcvanas években is, versei csak a rendszerváltás után láthattak napvilágot. A Magyar Adásban és a korabeli fesztiválokon nagyon gyakran szerepelt Garabonciás együttes dalszövegeinek egy részét ő írta – a beszélgetés ezzel a dallal kezdődött.

Annamária nemcsak költő, hanem lelkes irodalomszervező és lapszerkesztő, illetve a nagyváradi sajtókollégium igazgatója is volt a kilencvenes évek végén – nem szokványos jelenség volt azokban az időkben, hiszen a nyolcvanas években csíkszeredai tömbházlakása egyfajta művészközpont volt.

Kinde Annamária költő, műfordító, szerkesztő 1956-ban született Nagyváradon, Brassóban erdőmérnöki oklevelet szerzett, a nyolcvanas években néhány évig Csíkszeredában élt. 1990-ben a Majomsziget című ifjúsági lap főszerkesztője volt, 1992 és 1996 között az Erdélyi Napló munkatársa, 1996 és 2002 között a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium igazgatója. 2002-ben az aradi Nyugati Jelen főszerkesztője, 2003-tól az Erdélyi Riport szerkesztője, 2006-tól pedig a Várad című irodalmi hetilap versrovatának vezetője volt. Egy ideig tagja volt az Erdélyi Magyar Írók Ligája vezetőségének. 2014 januárjában súlyos betegség következtében hunyt el.

Kötetei: A hiúzok természetéről (1997), Egy másik arc (2000), Szandra May kertje (2002), Szandra May a sivatagban (2004), Mondhatatlan (2006), Rózsavér (2009), Szandra May és Tom Vanguard igaz története (2010), Hóbanévad (2011), Húzódhatsz közelebb (2013).

Demeter Zsuzsa kizárólag a költőnő életében megjelent, itt felsorolt kilenc verseskötetéről írta könyvét – bevallása szerint azért, mert magára ismert Kinde költészetében. Az életművel kezdeni kellett valamit, nem szabad hagyni a elsikkadni, s kapóra jött a Lector Kiadó kismonográfia-sorozata, illetve egy NKA-pályázat.

A Szandra May a hóhullásban című kis kötet (a név Kinde Annamária egyik alteregója) nem tudományos munka, Demeter hangsúlyozta, hogy nem a doktori disszertációjának lábjegyzetei vannak benne (azt egyébként Gyöngyösi István költészetéről írta), hanem az olvasó közönségnek írta. „Ehhez ki kell nyitni Kinde Annamária köteteit" - jegyezte meg a szerző, aki Szakáccsal abba is belement, hogy az erdélyi magyar irodalom Budapesten való el nem ismeréséről beszélgessen.

Szakács néhol idegesítően sokat és sűrűn kérdezett közbe („elvágott" néhány történetet), máskor pedig jó érzékkel, humoros megjegyzésekkel nyúlt a témákhoz. Mindenesetre Demeter Zsuzsa nagyon jól állapította meg, ahhoz, hogy valaki az erdélyi kortárs magyar írók közül befusson, az kell, hogy Budapestre költözzön és ott „befuttassa" magát – „Budapest a hegy, mi vagyunk a Mohamedek", mondta viccesen, s csupán két olyan nevet említett, akiknek Erdélyből sikerült ez (Vida Gábor és Szabó Róbert Csaba).

Visszatérve Kinde Annamáriára, a költő-irodalomszervező a kilencvenes években, illetve azt követően is nagyon aktív volt, viszont később fokozatosan visszahúzódott – Zsuzsának leginkább az a kép maradt meg róla, amint a legelső zetelaki írótáborban egy hatalmas kalapban egy vendéglő lámpája alatt ül és olvassa fel a verseit. „Egyszerre tudott szeretni és gyűlölni" – mondta róla.

A beszélgetés egy újabb Garabonciás(Kinde)-dallal ért véget, majd Gálfalvi Ágnes, a Lector Kiadó vezetője említette meg, hogy elképzelhetőnek tartja egy Kinde-válogatáskötet megjelenését, ugyanis a költőnő életében megjelent könyvei már nem nagyon fellelhetők.

Kinde Annamáriát életében nem ismerték el, legalábbis a költészetét nem nagyon – voltak még ilyenek a magyar irodalomban, hiszen két nagy klasszikus költőnkről, József Attiláról és Radnóti Miklósról is köztudott, hogy nem sok könyvet adtak el rövid életük folyamán. Demeter Zsuzsa monográfiájának az is a célja, hogy a szintén aránylag korán lezárult (57 évesen halt meg) Kinde-életműhöz adjon egy fogódzót, illetve útikalauzt. Igen, tessék szétnézni a könyvesboltok, nagyváradi és marosvásárhelyi kiadók alsó polcain, raktáraiban, antikváriumokban. Lehet, hogy szövegkincsekre tetszenek akadni, nemcsak Kinde Annamáriát (de őt is!) illetőleg.