A Nemzet Művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas Kallós Zoltán minden idők egyik legnagyobb magyar népzenegyűjtője volt.

„Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul énekelünk és táncolunk" – e nagyívű kijelentés a szerdán elhunyt népzenetudóstól, énekestől származik – az 1926. március 26-án a mezőségi Válaszúton (Kolozs megye) született Kallós Zoltán életében nagyon sok hanghordozója, könyve, tanulmánya jelent meg.

Meghatározó szerepe volt mind a magyarországi, mind a romániai magyar táncházmozgalom megszületésében és kibontakozásában, mai eredményeiben és megújulásában. Személyes kapcsolatrendszerén keresztül önzetlenül segítette hozzá a népzene, néptánc, népköltészet iránt érdeklődő teljes generációkat a Mezőség, Gyimes, Kalotaszeg és Moldva népéletének megismeréséhez és megéléséhez.

Kallós Zoltánban Bartók és Kodály mellett a 20. század egyik legnagyobb magyar folklórgyűjtőjét tisztelhetjük. Az általa Erdélyben és Moldvában gyűjtött néprajzi, népzenei anyag a mai napig páratlan. Korán felismerte a hagyományos kultúra gyorsuló változását, és életét mintegy küldetésként teljesen a kutatásnak szentelte.

1992-ben létrehozta a Kallós Zoltán Alapítványt, ennek keretében szórványvidékeken élő magyar gyermekek anyanyelvi oktatását szervezik meg Válaszúton bentlakásos rendszerben, s ezen kívül foglalkozásokat tartanak számukra, megismertetik velük a hagyományos eszközöket, mesterségeket, népdalokat, néptáncokat. Az Alapítvány ma is hatékonyan működik, évente számos népzenei tábort szervez. Tavaly, az alapítvány fennállásának 25. évfordulóján avatták fel Válaszúton a Kallós Zoltán Múzeumot és Népművészeti Központot.

Tavaly a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban is bemutatták az „Indulj el egy úton..." Kallós Zoltán című kiállítást. A nyolcvanas években róla készült kétrészes dokumentumfilm itt és itt megtekinthető.