Mielőtt belemennék az elmúlt heti gitárfesztivál részleteibe, be kell vallanom, amikor első alkalommal hallottam erről az eseményről, halvány elképzelésem sem volt, hogy miről szólhat. Idővel rájöttem, hogy ezt a hangszert nem csak szép, látványos és kellemes hallgatni, hanem felfigyeltem a sokoldalúságára is. A legtöbb ember, ha meghallja a gitár szót, egy zenekar ugrik be, ahol félmeztelen emberek hajukat rázva hangszerüket pengetik, amit majd a végén a látványosság kedvéért összetörnek. Esetleg vizualizálunk tábortűz körül dalolászó emberkéket, amit gitár kísér egyfajta dzsángálángá stílusban. A gitárfesztivál viszont ezeknél többet jelent.

A klasszikus gitározás nem könnyű, ha nincs tehetség és ambíció, akkor nem is lehet magas szinten művelni. Az elmúlt héten Marosvásárhelyen ezt bebizonyították nekünk a "gitárvilág" nagyjai. Több országból érkeztek a hangszer mesterei. Volt köztük pimaszul fiatal férfi és nő, alacsony, enyhén telt, szőke és szakállas is. Külalakra átlagos embereknek látszódtak, és ha már itt tartunk az alkohol fogyasztásuk is átlagos...ha nem átlagon felüli. De mégis van bennük valami plusz, valami, amit igazán mi, laikusok nem érthetünk meg. Néha még az is kérdés számunkra, hogy a jobb kézen meghatározott formára reszelt köröm miért fontos. Igen is fontos a klasszikus gitározásban, és mint megtudtuk egy csinos nő is nagyban hozzájárulhat a koncert sikerességéhez.


Fellépéseken kívül minden nap reggeltől estig kurzusok zajlottak a Pállfy házban, ahol a résztvevő diákok nemcsak gitározni tanulhattak a meghívottaktól. A több nyelven történő kommunikáció késztette őket arra is, hogy a nyelvtudásukat gyarapítsák.

Számomra a kurzusok érdekesek voltak, hiszen ezek a művészek - mondhatnám mesterek - énekeltek és táncoltak, rajzoltak és játszottak, csak hogy átadhassák a fiatal generációnak mindazt, amit ők már megtanultak. Ez idő alatt, amíg a diákok ellestek pár technikát, a szervező csapat is kitanulta a kávéfőzés mesterségét. Az igazi szenzáció mégis az esti koncert volt.

Minden előadás egyedi, más-más stílust követett, de ez évről évre színesebb. Az idei fesztivál a Giampolo Chiacchiaretta duóval hozott újdonságot. A záró esten egy valóban színvonalas előadást hallhattunk a Marosvásárhelyi Állami Fillharmónia közbenjárásával, amelyen szólót játszott maga a főszervező, Beke István Ferenc. Ez a fajta ötvözet - zenekar és gitár - nem sűrűn fordult elő Romániában.

Emelte a rendezvény színvonalát a magyarországi Podhorszki Gábor is, valamint a kiemelkedő tehetséggel rendelkező szintén anyaországi Csáki András, illetve Dimitris Dekavallas (fotó) az a görög fiatalember, aki külön felkérésre már magának Erzsébet királynőnek is játszott.

A Harmonia Cordis Egyesület megköszöni a fáradtságot és támogatást mindazoknak, akik nagyban hozzájárultak a rendezvény sikeréhez: előadóknak, diákoknak, társszervezőknek, támogatóknak és médiapartnereknek.

Örülök, hogy részese lehettem a buliknak, a baráti beszélgetéseknek és az egész szervezésnek.

A következő fesztiválnak Székelyudvarhely ad otthont 2010 tavaszán. Én ott leszek! És ti?