Öt napot tölt Székelyföldön a magyar élvonalban szereplő Pápa labdarúgócsapata. A gárda trénere, Véber György elmondta, nem volt könnyű az átállás a játékos pályafutásról az edzőire. Beszélt az álmairól, az örökrangadókról, illetve mennyire keserű a szájíze, hogy csupán háromszoros magyar válogatott.

Miként esett a választás Székelyföldre, hogy itt edzőtáborozzon a Pápa?

Ez a felkészülés kezdete előtt egy héttel dőlt el. Egy ajánlatot kaptunk, hogy jöhetünk ide, a szakmai döntés rám volt bízva, én nem haboztam. Feltérképeztem a feltételeket, a szálláshelyet, és igent mondtam rá. Régi vágyam volt, hogy edzőtáborba hozzam valamelyik csapatom ide. Most öt napot töltünk itt, de úgy érzem, hogy ez egy hosszú távú kapcsolat első lépése.

Mennyire felelt meg Zeteváralján a terep a szaladóedzéseknek?

Egy kicsit váratlanul ért, hiszen nem ilyen futópályára számítottam, de megoldottuk. Annál is inkább, mert ez a hét nem arról szól, hogy ráhangolódjunk a munkára, majd a jövő héttől kezdődik a bentlakásos kemény tréning otthon. Most összerázódik a csapat, az sem mellékes, hogy hol vagyunk.

A hetedik helyen telel ki a gárdád az NB1-ben. Ezzel elégedett vagy?

Ha számszerűen nézzük, akkor elégedettek lehetünk. Tudjuk, hol a helyünk a magyar fociban, második éve vagyunk az élvonalban. Ilyen szempontból szép eredmény, de akár a dobogón is állhatnánk, olyan két meccset veszítettünk el, amit már gyakorlatilag megnyertünk, a Kaposvár és az MTK ellen az utolsó percekben előnyből buktunk el. Ha az a hat pont meglenne, akkor ezüstérmes helyen lennénk. Igaz, hogy a hátsó régió is hat pontra van, ez most ilyen kiélezett pontvadászat.

Mikor Véber György nevét hallja valaki, akkor játékosként ugrik be először a kép rólad. Most edző vagy, mennyire volt nehéz az átállás?

Lélekben játékos vagyok, sokszor meg is kapom érte a szidást, hogy játékospárti vagyok. Talán éppen ezért, hogy ilyen közel állok hozzuk, soha egyetlen afférom sem volt focissal. Fegyelem és rend van, úgy, hogy jókedv is. Ezt hoztam a múltamból, az egyéniségemből, ebből nem is engedek. Az átállás nagyon nehéz volt, 2003-ban hagytam abba játékosként, de így, hogy a futballban maradhattam, jó döntést hoztam.

A neved összeforr az Újpesttel, neked nem ciki, hogy nem ott vagy edző?

Nem ciki. Élesen szét kell választani az edzői szakmát és a labdarúgó pályafutást. 1988-ban léptem pályára először Újpesten, egy év külföld kitérő után csak ott szerepeltem. A mai napig az Újpest örökös tagja vagyok. Edzőként egyetlen az út: az újpesti vezetők úgy gondolják, hogy a Véber Gyuri az aki, a klubnak egyszer kell. Ez nem titkolt célom. A Pápát nem ugródeszkának használom, hiszen a tulajdonostól egy komoly felkérést kaptam, három éve itt vagyok, nagyon élvezem a munkát itt.

Mennyire tartod normálisnak, hogy egy Újpest–Fradi örökrangadónál fél Budapestet le kell zárnia a rendőrségnek, már nem a fociról szólnak a meccsek után a hírek?

A mi időnkben sem volt másképp, sőt akkor kezdődött el ez az őrület. A 80-as években megfértek egymás mellett a Népstadionban a csapatok, drukkerek. Három évig nem volt ilyen, hiszen a Fradi nem volt az élvonalban. Ez is lehetett az oka, felfokozott hangulatot generált. A 6–0-ás eredmény elfogadhatatlan, ezért is történhetett a rendbontás. A nagy baj az, hogy ez több ezer nézőt távol tart a stadionoktól. Meggyőződésem, hogy ez hamarosan megoldódik, ezek a meccsek pedig a foci ünnepei lesznek.

Miként éltél meg egy ilyen ünnepet?

Amikor az adott hétvégén egy Újpest–Fradi volt, akkor minden arról szólt már hétfőtől. Mi próbáltuk tudatosan elmondani, hogy ez is ugyanolyan meccs, mint a többi, ezért is három pontot adnak. De ez csak a nyilatkozatokban hangzott el. Belül már mindenki teljes harci kedvvel készült, ezek pedig felejthetetlen találkozók voltak, bármilyen helyszínen és kiírásban.

Büszke vagy arra, hogy a neved mellett van három válogatottbeli meccs, vagy keserű a szájízed, hogy csak ennyi adatott meg?

Keserű. Büszke arra vagyok, hogy az Újpesttel két bajnoki címet, Magyar Kupát, Szuperkupát zsebeltem be, amit egy csapatjátékos megnyerhet, azt sikerült nekem. Voltak egyéni díjaim is: év játékosa, közönségdíjak. A válogatottság szempontjából 25-ször ültem a kispadon, ez volt akkor az elképzelés, hogy egy irányítós játékot játszanak. Détári Lajos mellett tették le a voksot, joggal. Meggyőződésem, hogy ketten is elfértünk volna, főképp mikor csúcsformában voltam.

Névjegy

A 41 éves Véber György Szegeden kezdte labdarúgó pályafutását, később a Győri ETO-ban majd az Újpesti Dózsában játszott, itt érte el pályafutása legnagyobb sikereit. 1998-ban súlyos sérülést szenvedett, ami nagyban közrejátszott abban, hogy pályafutása nem teljesedhetett ki. Az UTE után, a Tatabányához igazolt. Pályafutása során három alkalommal volt válogatott, kétszeres magyar bajnok. 2004-ben került vissza Újpestre, ahol Mészöly Géza mellett dolgozott. Edzője volt az Újpest FC-Fót csapata mellett a Mosonmagyaróvár és Balatonlelle csapatainak is. Jelenleg a Lombard Pápa vezetőedzője. A csapattal 2009-ben sikerült visszakerülni az első osztályba, annak ellenére, hogy tavasszal tízpontos hátránnyal vette a szakmai munka irányítását. A bemutatkozás az NBI-ben sikeres volt, egykori csapatát, az Újpestet 3–0 arányban győzték le.