„Ha a pályát nem locsoltuk meg, legalább a labdából eresszünk le!" – jegyzi meg a korlát mellett Jakab Zoltán, a teremfocicsapat edzője, miután néhány játékos a kezdő sípszó után túl keménynek találta a lasztit. A pontosan tíz évvel ezelőtt Buzánszky Jenő által felavatott játéktéren a hazaiak abszolút fölényben játszották végig a találkozót. A vendégek küzdöttek becsülettel, de vasárnap délután ennyire tellett, az eredmény (5–0) sokat elmond.

Itt is a bekiabálások adják a meccs pikantériáját. A legalapvetőbbek a: „Fussál, te!", „Passzolj, te!", „Rúgd bé az ilyent, te!", „Tedd oda, te!". Mert illik bíztatni a hazait. Ahogy nem hördül a közönség, amikor a partjelző megállít egy kétséges szentegyházi támadást: „Ha túl lett volna ez, már szétszedtük volna a berendezést" – jegyzi meg a szurkoló, ezzel elismerve, hogy biza ő sem érezte ezt lesnek.

Alapvetően barátságos a hangulat, annyira, hogy a szünet előtt egy macskakölyök is betévedt a pálya szélére. Igaz, hogy a meccsből őt csak az egyik szögletzászló érdekelte – az viszont annyira, hogy szinte fel is mászott rá.

Befektetésekkel nincsenek hiányban a farkaslakiak. Építenek, szépítenek. Egy lelátóról lehetne sokkal jobban nézni a találkozót, többet látni - ha ez az új szerkezet nem lenne egy kissé távol a pályától. Azt tervezik, hogy a játéktér csúszik majd arrébb. Addig marad a jól megszokott korlátra való támaszkodás, már csak azért is, mert onnan a szél nem fújja el annyira a hangot, sokkal jobban lehet bosszantani a bírókat, ellenfelet.

Tény, hogy volt sokkal jobb korszaka a farkaslaki labdarúgásnak, de a mai srácokon is látszott az elszántság, a hazai közönség előtti bizonyítási vágy – s lehet, hogy ez vezetett oda, hogy a meccs hajrájában néhány óriási ziccer maradt ki. A fiatal korosztályt még nem annyira érdekelte a meccs, csak a labda. Ők inkább ülve gurigáztak.

Az első félidőben volt egy-két keményebb belépő, de a játékvezető hamar kiszórt néhány sárgát, sőt volt, aki beszédért is ezt kapta jutalmul, úgyhogy a durváskodás után mindenki a labdára koncentrált.

Az egészségügyi asszisztensnek sem volt sok dolga, mikor behívták, lesétált egyik vendégjátékossal. Nem maradt el a heccelés sem: „Telefonszámot cseréltetek-e?"

A játéktér egy kis részén elkelt volna a „Vigyázat, balesetveszély!" figyelmeztetőtábla - a szárazság miatt berepedezett a talaj. Kisebbfajta mutatvány volt végigvezetni a labdát, s egy néző szerint a hatodik gól azért nem csúszott be, mert a göröngyön megpattanó labda csak a kapufát marta meg.

A vonalazás, mésszel, mint bármilyen nagy hírű stadionban. Látszott az is, hogy ez az egyik alapvonalnál hathatott egy lóra pár nappal ezelőtt, mert gondosan, a pályán kívül száradt a trágya. Ha már labdáról szó került: volt olyan jelenet is, hogy a pálya előtt levő vásári bódék elől kellett visszahozni, sőt egyszer az országúton is átpattogott, szerencsére pont akkor nem jött autó. De sebaj, megkerült, s a hazaiak örömére ötször bekerült a helyére, úgyhogy a sört nyugodtan lehetett meginni.

Már a félidőben, de a végén is. Aztán, lehet még most is isszák.

Amit láttunk, hallottunk:

Pálya: imitt-amott göröngyös, de a körzeti bajnokságban a jobbak közül való
Lelátó: most épül(t), néhányan ülnek rajta, de a többség még a fémkorlátra könyököl
Eredményjelző: van egy fémszerkezet, de most nem használták

Öltöző: a pálya melletti sportteremben
Nézők: azt mondják, többen szoktak lenni
Durvaság: az első félidőben volt néhány, de a sárga lapok lehiggasztották a játékosokat
Összkép: kellemes vasárnap délután, közben és utána jólesik a sör