A Kányád felé vezető főúttól földút vezet a patakhoz, majd egy pallón át jutunk a pályára – ami meglehetősen göröngyös, sőt több helyen is lejt, messze van az egyenletestől. De ez megszokott a körzetiben, s talán nem is ez a legrosszabb pálya. Rajta a játék viszont nehéz: a házigazdák Homoródszentpéterrel vívnak ádáz csatát, s mindkét csapat akarja a győzelmet – habár a vendégek technikásabbak, nekik is gondot okoz a talaj egyenetlensége, amin vannak repedések is, s ez a partjelző dolgát is megnehezíti.

A pálya fölött domboldal őszi kikericcsel, mellette patak, amit egy-egy nagyobb felszabadításnál megközelít a labda. Pótlaszti van dögivel a pálya szélén, adott esetben három is bekerül a játéktérre. Nagy az iram a porzó talajon, de mellette is: van asztal is, minden földi jóval. A cserejátékosok a nézők közé vegyülve buzdítják a kedvenceket – az első félidőben esik a győztes találat, némi vita után megadott gól lesz belőle. A partjelző ugyanis zászlót emelt – azt hitte, hogy a lyukas hálón oldalt jutott be a labda, a sípmester meg azt, hogy les volt. Tisztázták, egyik sem volt, így a sípmester végső ítélete: „Ha nem les, akkor gól!". A szentpéteriek kezdhették újra a játékot.

A szünetben kifújják magukat a játékosok és a nézők is, a játékvezető közben „megjavítja" a gyanús hálót, hadd ne legyen több vita belőle.

A kapu mellett állva néha felcsapunk labdaszedőnek (határozottan jólesik), s közben nem tudjuk nem észrevenni, hogy az egyik szögletzászló mellett békésen csordogál egy forrás vize. Egyszer a laszti szinte beleesett, de kikanyarodott a pereméről, mint a kosárgyűrűből.

Fordulás után már fogytán a nézők türelme, jobb focit szeretnének látni, az eredmény törékeny. Egy idő után a vendégcsapattal érkezett hölgyek is szurkolni kezdenek, s a „Az öreg hármatokat mocskol meg!" (három védőt is kicselezett egy idősebb hazai játékos) és a „Rúgjátok, ne totojázzatok!" (a göröngyös pályán cselezős, tilitolis focit próbáltak játszani a szentpéteriek) frázisokra a sárgamezesek is jobban harapnak, de az ócfalvi védelem állja a sarat.

Mindkét csapat udvarhelyi, aránylag magas középcsatárral állt fel,s ez a hazaiaknál jobban bejött: a találkozó egyetlen, említett gólját a régebb kézilabdázóként is ismert Lőrinczi József szerezte, s egyúttal azt az örömöt is, hogy győzött a hazai csapat Ócfalván.

Kellemes hangulat a domb alatt, klasszikus körzeti bajnoki, szerencsére a durváskodás és a „bírószedés" elmaradt. Vagy az lenne a klasszikus..?

Amit láttunk, hallottunk:
 

Pálya: göröngyös, repedezett, egyenetlen, száraz, vonalak fűrészporból, a hálón lyukak is vannak
Lelátó: elméletileg a domboldal, de oda csak egy-két néző ült fel,a többség a fémkorlátra könyököl
Eredményjelző: nincs