Nagygalambfalván idén kezdték használni azt a futballpályát, amit az elmúlt években pályázati pénzből újítottak, illetve építettek fel – valljuk be őszintén, nemhogy a körzetiben szereplő csapatok, de még jó néhány harmad- vagy másodosztályú gárda, illetve szurkolói is megirigyelhetnék. Csak az időjárásban találhattunk kifogást, mert a napsütés ellenére azért jó hideg volt.

A piros-fehér mezes hazaiak (egyébként az egész sportkomplexum e két színben pompázik, s a fű itt is zöld) Farcád gárdáját látták vendégül, utóbbi csapatban mindenki udvarhelyi, Galambfalván pedig a Csíki-testvérek, Szabolcs és Dénes a csapat mozgatórúgói. Nem csak mozgásban, hanem mondókában is. Mintha csak nekik lenne megszólalási joguk.

A két csapatból egy 3. Ligás együttest is össze lehetne rakni: a Farcádban futballozó Veres, ifj. Dénes, Molnár, Bálint, Mihály nem is olyan rég még az FC Székelyudvarhelyt erősítették, akárcsak az említett Csíki Dénes.

A sok rutinos játékosnak köszönhetően

a meccs is kiválóra sikeredik: itt is hibáznak, mint mindenhol, de mindkét csapat taktikusan, elképzeléssel és nagy akarással játszik, s ezt a nézők is díjazzák.

A fémkerítésen túl itt is kukoricás van, s a „Mé' rúgod el, te?!" Veresnek szól, amikor átrúgja a kerten a labdát. De van itt is beszólás elég, a galambfalviak ötpercenként emlegetik, hogy „egy farcádi sincs közöttetek, te, csak a hátatokon írja, hogy Farcád", de a vendégek sem maradnak le szurkolásban, be-beszólogatásban.

Labdaszedő gyerekek a pálya több részén, az egyik kapu mögött egyiküknek még túl jó dolga volt.

A játékvezető a jelenleg egyik legmagasabb szinten jegyzett udvarhelyi sípmester, Bálint Attila, de ő sem ússza meg anyázás, tolvajozás nélkül, s a pályán levő játékosok is sűrűn számon kérnek rajta ezt-azt, holott alig vétett hibát.

A meccs krémje

egy ritkán látható szabadrúgásgól: a második félidő elején Csíki Dénes szenzációsan lőtt a jobb felsőbe kb. húsz méterről, a sorfal fölött csavarva, esélye sem volt a vendégkapusnak a mintaszerű szabadrúgással szemben.

A gól után inkább Farcád támad, a hazaiak ellentámadásból ijesztgetnek még, de több gól már nem született a roppant iramos találkozón, maradt az 1–0.

„Bíró úr, a sárgát vegye elé, me össze akarják ba...ni a meccset!" – szólt az egyik néző véleménye, de a játékvezető rövidesen a pirosat mutatta fel a hazaiak egyikének a második sárga után. No nem azért, amiért a néző kérte, s szerencsére a meccs sem durvult el.

A verőfényes, de hideg őszi vasárnapon Kányádi szülőfalujának csapata megérdemelten gyűjtötte be a három pontot egy olyan pályán, amin egyszerűen élvezet a foci.

Amit láttunk, hallottunk

Pálya: egyszerűen szólva tökéletes, a városi stadionnál is jobb
Lelátó: van, többszázan elférnének rajta

Eredményjelző: nincs.
Öltöző: van, egy új épület, de nincs használatban, mert még nem készült el teljesen, egyelőre a régit használják
Nézők: külön a hazaiak, a tribünnek az öltöző felőli részén pedig a farcádiak, közben el-elvegyülnek egymás között, s lehet hallani ilyeneket, hogy "Nálatok még Küküllő sincs!" (válasz: "Nem is kell!")

Durvaság: súlyosabb nem történt, de villant néhány sárga s egy piros is (ez két sárgáért volt)
Összkép: bárcsak a körzeti bajnokságban mindenütt ilyen körülmények és ilyen hangulat lenne