Ha azt mondom, Shelby Cobra, akkor biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki tudja, miről beszélek, aki egy kicsit is szereti az autókat. De a valóságban nem sokan láttunk ilyen gépcsodát. Most nem csak láthatunk, de betekintés is nyerhettünk, az egyik ilyen „születésébe". Nem kell Angliába utaznunk, ugyanis Bögözben a református műemléktemplom tövében készül az első bögözi Shelby Cobra-replika. A replika hallatán ne ijedjünk meg, ma már csak kétféleképpen születnek ezek az autók: újjászületnek (restaurálják) vagy élethű másolatokat készítenek. Kivétel a Shelby American Inc., ami most készül legyártani 50 darabot, a modell születésének ötven éves évfordulójára.

Még mielőtt elmerülünk a témában, tisztázandó, hogy a Tolvajtempóban (Gone 60 seconds) látott és elhíresült Eleonor névre keresztel Shelby Cobra nem létezik. A film kedvéért egy Shelby GT500-ast alakított át a Classic Recreation csapata.

Lépcsős út vezet egy Shelby Cobra volánjáig,

ugyanis Jürgen Hausdorf vállalkozó lépcsőket készít Bögözben, az ő üzemébe látogattunk el. Mielőtt az üzem egyik sarkában kialakított műhelyében legeltetnénk a szemünket, s nagyokat szisszenve csodálkoznánk a ritkaságnak számító autó mellett, Jürgen irodájában beszélgetünk.

Nem átlagos fickó, de hogy is lehetne az, aki egy Shelby Cobrát rak össze Bögözben? Szendvicslemezes irodájában fogad, hellyel, innivalóval kínál. Kicsit töri a magyart, de ez cseppet sem gátolja, barátságos, de kimért ember.

Egy gyerekkori álmom, meséli, amikor az autóról kérdezem. – Húsz-huszonkét éves lehettem, amikor először ültem egy Shelby Cobrába, azonnal megfertőzött. Akkor csak béreltem az autót, és mostanig dédelgettem az álmot.

Jürgen húsz évvel ezelőtt érkezett Romániába egy bútorokat értékesítő cég képviselőjeként. Eleinte sokat ingázott a két ország között, de lassan gyökeret eresztett itt is. Ha itt vagy, előbb-utóbb el kell vinned az autódat egy mosóba, szervizbe, emberekkel ismerkedsz meg és lassan kialakulnak a helyi kapcsolataid. Így kezdődött nálam is – emlékszik vissza. Közben munkahelyet váltott, más cégeknek is dolgozott. Volt, amikor az országot járta, így ideális volt, hogy az ország „közepén" táborozzon le, hisz így annak bármely szeglete félnapi járóútra volt.

Végül saját vállalkozásba kezdett, Bögözben építette ki cégét. Drága dolog az álmok megvalósítása, meséli, ezért közben egy kis pénzt is kell termelnie. Nem idegen számára a falusi, kisvárosi környezet, Németországban is egy hasonló vidéken élt, így hamar otthon érezte magát itt is. Kérdésemre, hogy miért pont Erdély, hisz ha pénzt akar keresni, akkor inkább Bukarest fele kellett volna mennie, annyit mondott, hogy a székelyt meg lehet szokni, a székely s a német között nincs nagy távolság, de a románok már messzebb vannak.

Régóta figyeli az autóspiac mozgását a Cobra tekintetében, de nem igazán volt alkalma venni egyet. Vagy az állapottal volt gond, a felszereltséggel, az árral, de a belső méret is problémát jelentett (nem mindegyikbe fért bele kényelmesen), így rájött, hogy úgy jut leghamarabb az álomautójához, ha épít egyet. Az eredeti Cobrákat nem nagyon adják el gazdáik, ha mégis, az áruk 250 000 eurótól indul. Legtöbb tulajdonos garázsban, szalonban tartja az eredeti Cobrát és készíttet egy replikát. Az megkapja az eredeti alvázszámát és azzal járnak. Rájöttek az emberek, hogy nem kockáztatják, hogy összetörjék eredeti autójukat, hiszen mindössze 140 eredeti példány létezik – meséli Jürgen.

Az angol AC Cars 1961-ben szerződést bontott az őket motorral ellátó Bristol-al. Caroll Shelby a második világháborúban berepülő pilóta, majd csirk-farmer, aztán autóversenyző lett, aki elkezdett versenyautókat építeni. Egy kicsi, könnyű kasztnit keresett, amibe egy nagy teljesítményű motort akart szerelni. Felkereste az AC Cars-t és 1962-ben elkezdte összerakni az első Cobrát. Eleinte kisebb, 5 liter alatti motorokkal szerelték, majd 1965-ben belepréselte a Ford 7.2-es V8-asát. Bár Shelby versenyautóban gondolkodott, azért utcai változatokat is készített, hogy valamiből fent tudja tartani magát. Az utcai változat 425, amíg a versenyautó 485 lóerős volt, ez 4,5 mp alatt volt 100 km/h-án és 290 km/h volt a végsebessége, az autó súlya pedig 1068 kg. Nagyjából 300 darab készült 1962 és 1967 között.

Először azzal kezdtem, hogy megnéztem, mások mit rontottak el. Szerencsére most már az interneten szinte mindent meg lehet találni. Kerestem egy eredeti 1964-es alvázat, erre kerül az üvegszálas karosszéria. Az eredeti alumíniumból volt, de azt nagyon nehéz megmunkálni, azzal sokkal több gond van. Egy eredetileg 5.7 literes Ford Mustang V-blokk kerül a motorháztető alá, amit egy erre szakosodott angol cég felfúrt 6300 ccm-re és tuningolt hengerfejekkel szerelt. A végső teljesítménye 485 LE lesz, 580 Nm nyomatékkal. Ennek leadását egy spéci, a nagy nyomatékú motorokhoz készített 5 sebességes váltó fogja segíteni.

Ha még nem volt elég a technikai finomságokból, akkor az ínyenceknek eláruljuk, hogy az autó lüktető szíve egy dupla Edelbrock karburátor. Az autó egyik nagy előnye, hogy hosszas fordulatszámon adja le a teljesítményt, így 2500-as fordulattól 5500-ig szinte ugyanakkora nyomatékkal dolgozik – részletezi az autó tulajdonosa. Nem sokat kell kapcsolgatni benne – meséli mosolyogva. De minek egy ilyen izomautó? Lehet ezt itt használni? Ez amolyan vasárnapi autó lesz, az ember előveszi, lemossa, fordul vele egyet majd elteszi – ez akár 20-30 liter üzemanyagot is fogyaszt, nem az az ide-oda futkorászós, ügyintézős autó.

Messze kell menni egy-egy csavarért

Nem egyszerű dolog összerakni egy ilyen verdát, az alkatrészek beszerzése szinte a világ minden tájáról történt. Jürgen is elismeri, nagyon nehézkes itt a spéci alkatrészek beszerzése. Felénk a szériacuccok a menők. Ha valami eltérőt akarsz, csak nehezen lehet hozzájutni. Voltak egyszerű csavarok, amiket pl. Amerikából kellett megrendelni és heteket vártak rá, de kerül olyan, amit itt a műhelyben gyártottak le, a hűtőt pl. egy brassói cég készítette. Rengeteg egyéb munkát, mint a villamosság, kárpitozás, üvegszálas elemek készítését udvarhelyi szakemberek, cégek végzik.

Hét-nyolc hónapja készül az autó úgy, hogy egy ember napi nyolc órában dolgozik rajta, de még így is sokszor besegítenek neki.

Eredeti váz, replika-kasztni, akkor mi is lesz ebből az autóból? Oldtimer-nek készül, tudjuk meg Jürgentől, aki azt is elmondta, hogy Németországban fogja forgalomba íratni. Az autó teljesen törvényes, az előírásoknak megfelelő lesz, csak a román hatóságoknál sokkal körülményesebb egy ilyen autót forgalomba helyezni. Nem lesz benne ABS, ESP, de még légzsák sem. Mivel az autó korhű replika lesz, komoly előírásoknak kell megfelelnie és a korra jellemező vonásokat kell tartalmaznia. Külsőre teljes mértékben megegyezik majd az eredetivel, a belső térben még megengedett egy kis játék, a saját ízlésre való alakítás, de itt is csak bizonyos keretek között.

A Cobra soha nem volt széria-autó, Caroll Shelby, a megálmodója mindig is egy brutális vadállatnak tervezte, ami sikerült is neki. Az évek alatt több replika látott napvilágot, amik kisebb-nagyobb sikereket értek el, sőt volt, amire Shelby is az áldását adta. Reméljük, a bögözi születésű járgány is azok közé tartozik majd. Gazdájától azt is megtudtuk, hogy nem sokat kell már várni, hogy az angol legendát megpillantsuk a székely utakon, ugyanis úgy tervezi, hogy júniusban már tesztútra viszi. Ekkor még nem a végleges állapotában, hiszen a tesztkör után derül ki, hogy motorikusan rendben van-e az autó. Ha jól vizsgázik, akkor jöhet a fényezés, kárpitozás és az első igazi kör már a végső pompájában, amiről az uh.ro kamerái sem maradhatnak majd le.

Még megnézünk egy tesztvideót a Cobráról, közben kiderül, Jürgen nem az a megnyugvó típus. Ha egy álmod valóra vált, álmodj újat – vallja. Még annyit elárul, egy 74'-es Corvettre vetett szemet, ehhez már nem fűzik személyes emlékek, hiszen amikor fiatal volt, ezekkel az autókkal a stricik és a kábítószer-kereskedők jártak. Csak ők tudták megfizetni a sok üzemanyagot, amit fogyasztanak – fűzte hozzá Jürgen.