A Sapientia EMTE újabb kávéházi előadása kedden zajlott a G. Caféban, amelyen Dr. Nistor Laura szociológus, a csíkszeredai társadalomtudomány tanszék docense a divatot és annak társadalmi szerepét boncolgatta.

A „Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy?" című előadás elején az előadó elmondta, azért kell szociológiai szempontból vizsgálnunk a témakört, mert amennyire mi meghatározzuk a divatot, a divat is legalább annyira határoz meg minket. Bár főként a ruházat szempontjából vizsgáltuk, de azt is tisztáztuk, a divat minden életterületen jelen van. Az étkezésben például most a szénhidrátok hanyagolása a trendi.

A divathoz három dolog szükséges: a termelés, a fogyasztás és az intézmény, hiszen ameddig egy ruha egy üzlet vállfáján lóg, addig egy prototípus marad, de ha egy személy megvásárolja, attól kezdve egy egyéni hóbort. Ahhoz, hogy trendről beszéljük, egy közösségben kell elterjednie.

„Azzal, hogy követek, vagy ahogyan követek, netán hogy éppen nem követek a társadalom által létrehozott divatokat, árulkodok a kilétemről" – magyarázta az előadó. Ha valaki tudatosan nem áll be a sorba, azzal egy másik sorba áll, és ezzel is elhelyezi magát a társadalomban.

Te kotyogóban főzöd?

A szakirodalomból kölcsönzött, Nespresso kapszulás kávéfőző és a kotyogó példájával mutatta be a divat általi szimbolikus elhelyezést a társadalomban. A George Clooney-val reklámozott kapszulás kávéfőzőt megjelenése után csak a tehetősebb emberek vehették meg. Ha már megtehették, meg is engedték maguknak, de mellettük olyan emberek is kispórolták az árát, akiknek objektíven nézve le kellett volna mondaniuk róla. Ehelyett inkább közvetítették az üzenetet, hogy ők olyanok, akik valójában meg tudják engedni maguknak ezt a kávéfőzőt, akárcsak Clooney.

A kotyogó tulajdonosaira azt mondanánk, hogy nekik csak erre futja, holott lehet, hogy bár megvehetnék a Nespressót, mégsem teszik, mert ízletesebbnek találják a kotyogóban főzött kávét, vagy értesültek arról, hogy a Nespresso kapszuláinak milyen környezetszennyező hatásai vannak. A szimbólum ott jön be a képbe, amikor azért nem vásárolja meg, mert visszataszítónak találja a kotyogós azokat, akik utánzásképpen megveszik a Nespressót, és egy jól látható helyre teszik a lakásban.

Persze, egy idő után megérkezik a Nescafé Dolce Gusto, a Nespresso elérhető tömegtermék verziója töredék áron, ugyanakkor megjelenik a Bodum, a kotyogó elit variációja.

Georg Simmel szerint a divat az egyik olyan társadalmi jelenség, amellyel megpróbáljuk összeegyeztetni a hasonlóság és az egyediség iránti vágyat. Dr. Nistor Laura a hasonlóságot egy vicces képpel szemléltette, amely több ugyanúgy kinéző lányt ábrázolt a „mi mind egyéniségek vagyunk" felirattal. A mém a Brian élete című film következő jelenetére emlékeztetett.

Főként a tinédzserekre igaz, hogy nagyon hasonulnak, hiszen nagy bennük a megfelelési kényszer. Az előadó arra is felhívta a figyelmet, hogy bár még testhez álló nadrágokat hordunk, már újra a bő és a trapéz a divat, szóval ne csodálkozzunk, ha lassan viszontlátjuk ezeket. Annyira dinamikus és gyors a divat, hogy szinte csak pillanatokig lehetünk egyediek és divatosak. Ahogy többen lemásolják őket, az elit rögtön vált.

Két út áll előttem

A fogyasztói társadalomban jellemző a divatos cuccok tömeggyártása. Ezeket viszonylag olcsón megvásárolhatjuk, így mindenkinek lehetősége van trendinek lenni. Míg régen az indián több tollal vagy nagyobb tetoválásokkal érzékeltette, hogy ő különb a többinél, addig ma ez a logókon keresztül történik.

A fast fashionnek köszönhetően viszont már a márkás dolgokat is lemásolják. A YouTube-on már különböző videók vannak, amik megmutatják, hogyan kell megkülönböztetnünk egy valódi és egy hamis Chanel táskát. A Zara híres előfutára annak, hogy olcsón és eladhatóan tudja lekoppintani a nagy márkák éppen aktuális trendjeit.

Az előadó elmondta, nem csak ezt az utat lehet bejárni, mert sokan nem kérnek a logókból. Kétirányú divatkreálásról beszélhetünk, ebből az egyik a klasszikus úton, fentről lefele történő divatkövetés. Itt az exkluzív, nagyon drága termékeket teszik elérhetővé a tömegtermelésben.

A másik út a no-logo társadalom, a szubkultúra útja, amely szembe akar menni a divattal. Egy szétvágott, agyonfirkált Zara póló már megszemélyesített, csak ahogy ehhez a vonalhoz egyre többen kezdenek csatlakozni, a termelők is felismerik a benne rejlő lehetőségeket. Így válik a szubkultúrák divatja exkluzívvá.

Erre példának a hipszterizmust hozta fel az előadó, ami egy szubkulturális trend volt, viszont ma már követelmény, hogy egy hipszter gardróbjának miket kell tartalmaznia, amik ráadásul eléggé drága termékek.

A másik jó példa a textilszatyor elterjedése. Az is úgy kezdődött, hogy megjelentek a „Fake Chanel" feliratú szatyrok, aztán egy idő után az „It's not a Plastic Bag" felirattal környezetkímélő mivoltukat bizonygató sztárok kezdték el hordani.

Nemsokára ugyanezek a textilszatyrok logókkal ellátva megjelentek a Hermés és más divatcégek polcain.

A szomszéd kertje mindig zöldebb

Ebből a szempontból megkülönböztethetjük a csatlakozókat és a lekapcsolódókat, akik folyamatos körforgásban vannak. A szociológus elmondta, szomorú, hogy a funkción túli üzenet miatt vásárolunk meg ruhákat magunknak, de főként az, hogy az árucikk ára kulturális jelentőséggel bír, fontosabb, mint a darab funkciója, színe, vagy hogy jól áll-e az illetőnek.

A szomszéd kertje mindig zöldebb alapon folyton csak a lépést próbáljuk tartani. Erre születnek azok a szubkulturális üzenetek, amelyek azt mondják, hogy az életnek belülről kell jónak lennie, és nem kívülről szépnek. Dr. Nistor Laura szerint sajnos nagyon nehéz ezt betartva élni, „mert megérdemled" a jobbat, ahogyan a L' Oreal is mondaná.

Az előadás végén a szociológus azért elmondta, sokkal demokratikusabb lett a divat az internetnek és a street style blogoknak köszönhetően, illetve azért, mert egyszerre több irányzat is jelen van. Így sokkal egyedibbek lehetünk, és sokkal kevésbé néznek ki maguk közül mások, ha nem a közízlésnek megfelelő ruhában jelenünk meg.