A strand melletti városi kutyafuttatót, illetve a Lakatosok utcája melletti Vakkantó kutyaparkot néztük meg – illetve azt, hogy hogyan is működnek, milyen körülmények között lehet ott lenni egy kutyával. Vittünk tesztkutyát is, természetesen, a másfél éves foxterrier-szuka, Hanyag személyében.

Rozsda és üvegszilánk

A két évvel ezelőtt egy elhagyott kazánház udvarán létrehozott városvégi kutyafuttatónál egy rozsdás láncot kell levenni a kapuról, az tartja zárva. Sem kint, sem bent nem jelzi felirat vagy szabályzat, hogy itt elméletileg egy olyan területen vagyunk, amit főleg kutyák és gazdáik használhatnak.

Körbesétálva a területet, csupán az imitt-amott fellelhető, fehér szőrcsomókból következtethettünk arra, hogy ezt néha igénybe veszik az ebek és gazdáik.

Az egész „telep" meglehetősen lehangoló képet mutat: habár az látszik, hogy a fű nagyjából le volt kaszálva idén is az épületek mellett, két évvel ezelőtt a kutyatartók kalákában tisztították meg a területet.

Arra viszont már nem kaptunk magyarázatot, hogy az üvegszilánk és az épülettörmelék miként heverhet szétszórva. Hanyagra rá is kellett szóljunk, hogy ne mászkáljon az üvegszilánkok és veszélyesen kiálló vasbeton-törmelékek mellett.

A leharcolt kazánház

A régi kazánház ajtaja nincs meg, belül háború utáni állapotra emlékeztető kép – azt nem tudni, hogy más beengedi-e bóklászni a kedvencét, mi egyből rászóltunk Hanyagra, hogy gyorsan jöjjön ki, még mielőtt egy kiálló fémdarab vagy valami más megsebezné.

Az látszik, hogy a kazánház vas-alkatrészeit nagyjából elhordták, a bejárat előtt a kanálisfedő is hiányzik, a maradék fémkereten is kivehetők a törésnyomok, bent is akad még a falból kiálló huzal és egyéb, amit bevennének az erre szakosodott cégek. Mindent beleng a fáradt olaj szaga.

Jó, a kutyát nem is itt bent kell sétáltatni, de ha elképzeljük, hogy milyen lehet, amikor négy-öt kutya együtt rohangál az épület körül, már feláll a szőr a hátunkon.

A strand melletti kutyafuttató – habár igencsak jó és hiánypótló kezdeményezésnek indult – egyelőre nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket: a lakótelepektől amúgy is messze esik, bizonyos részei pedig határozottan veszélyesek a kutyák számára. Több helyen szemétkupac, illetve egy olyan rakás is van, amit a szaga alapján valakik egy kanálisból emeltek ki. Ezt az ember is érzi, nemhogy a kutya.

Önkéntesek hozták létre

A Vakkantó kutyapark alig néhány hete jött létre az SzKA és néhány önkéntes jóvoltából a Bethlen-lakótelep végén, az esővíz-levezető árok füves partján. Bejárata a látogatók által tudott kóddal nyílik, rendszabályzat is van kifüggesztve.

Beérve a területre, rögtön szembetűnik, hogy a kis parkot nagyon gyakran használják a gazdik és a kedvencek, hiszen a padok előtti területről már kikopott a fű. A padok mellett azonban itató és műanyagpalackban odakészített víz is van. Kimenni, kibújni nem tud a kutya, a drótkerítésen a kisebb testű ebek csak a fejüket tudják kidugni.

Hanyag láthatóan élvezi az itteni körülményeket, vígan futkározik, hamarosan társa is akad: Rágcsa egy fekete törpe schnauzer, őt is gyakran hozza a gazdi ide. Egy-két összemorgás után szent a béke. A kerítésen kívül megjelenik egy kóbor kiskutyus is, mindkét ebünk odarohan, percekig megy a farokcsóválás és az összeszagolás.

A terület tiszta, rendben tartott, sehol nem látni egyetlen bognyi kutyaszőrt vagy ürüléket. Vannak viszont gumiabroncsok, amiken a kutyát átbújtatni, ugratni lehet – azok, akik komolyan „fejlesztik" a házi kedvencüket, biztosan használják.

Az egyetlen kérdés az, hogy meddig marad ez így – a kezdetek biztatóak, csak legyen annyira összetartók és elővigyázatosak a gazdik, hogy minden így folytatódjon.