Megjött az étvágya az elmúlt héten a Zetevátralja környékén csatangoló farkasoknak, legalábbis ezt bizonyítják Gotthárd Ferenc Alpár természetjáró, halőr fényképei.

Ezek először a Nagyküküllő Vadász és Sporthorgász Egyesület Facebook-oldalán, a Vízparton jelentek meg. A szarvas maradványait a befagyott tó területén találta a Ferenc, akit – ha emlékeznek – nyáron elkísértünk egy munkanapján.

Az első képen azt láttuk, hogy a farkasok a szarvas bőrét meghagyták – szépen levetkőztették, ugyanis egy farkasfalka nagyon hatékony tud lenni mind akcióban, a zsákmány elejtésénél, mind pedig az elfogyasztásánál.

A szarvas maradványai messziről így néztek ki – felismerhető a felső állkapocs és a koponya, illetve a hátgerinc, de alapvetően darabokra szaggatták a farkasok állkapcsai az elejtett állatot, végtagjainak a maradványai nem is voltak a közelben.

A koponya közelebbről – Ferenc szerint ebben az az érdekes, hogy mennyire "pontos munkát" végeztek a ragadozók, a csontokról gyakorlatilag minden grammnyi húst leettek, tényleg csak a csupasz váz fehérlik a hóban.

A farkasok még a szemüreget is kitisztították, annyira éhesek lehettek ebben a hidegben, a szarvas feje is teljesen, a koponyacsontig le van pucolva. Jó sok időt eltölthettek a farkasok a falatozással, igencsak aprólékos munkát végezhettek. Mondjuk más állatok is hozzáférhettek utólag a tetemhez, de a nagyját a farkasok takarították el.

A szarvas fogazata a felső állkapcsán – viszonylag épen maradt fogak, sok-sok mázsa növényt őrölhettek bele a szarvasba, de hát ilyen ez a mocsok tápláléklánc: növény – szarvas – farkas.

A szarvas alsó állkapcsa a nagyjából épen maradt fogazattal – ez mozog, amikor rág az állat, de a gyilkos farkasok ezt is szétcincálták.

A szarvas oldalbordái is ehetőnek bizonyultak, legalábbis megpróbálkoztak velük a farkasok – jól látszik, hogy a lapos, vörös belsejű csontok le vannak töredezve, rágva, a falka és az utótakarítók ebben is láttak fantáziát.

A hátgerinc egy része – nos, erről is gyakorlatilag centiméter pontosságra leettek mindent az állatok. Az egykor a testben feszesen, egyenesen álló, az állat kecsességét tartó gerinc most a hóban hever, mintegy elmúlás-mementóként.

Pedig az egész csak egy lerágott csont.