Némiképp megnyugodni látszottak a kedélyek a székelyföldi vezetők bukaresti tüntetését követően. Teljes sikerként lett elkönyvelve az akció, de megbirizgálva a témát, kiderült, ez csak a vihar előtti csend.

A meghozott rendelet nem kielégítő egyik fél számára sem: a vadásztársaságok sem örülnek, és a környezetvédők sem boldogok. A vadásztársaságok nem adhatják el vadászoknak a visszaeső bűnöző medvéket, maguknak kell kilőniük, és ezt senki sem finanszírozza számukra. A környezetvédők meg kifogásolják, hogy a kilövésre helyezik a hangsúlyt, holott elkábítani és elvinni is lehetne a medvéket azokról a területekről, ahol károkat okoznak.

A medvéket nem kérdeztük, de feltételezzük, hogy az országosan 175 egyed kilövésére adott engedéllyel ők sem értenek egyet. Egyelőre úgy tűnik, augusztus 15-e után is joggal félhetünk, ha a természetbe kimegyünk.

Ezért megkérdeztünk szakértőket, mit javasolnak, hogyan kerüljük el a medvével való találkozást, és ha mégis megtörténne, mit tegyünk: fordítsuk el a fejünk, és viselkedjünk úgy, mintha észre sem vettük volna őmackóságát, vagy meneküljünk, ahogy csak a lábunk bírja.

A fentiek közül egyiket sem ajánlja Benke József, a zetelaki vadásztársaság elnöke, aki szerint az első és legfontosabb tanács:

ne találkozzunk a medvével!

Különösen ne a bocsait védő anyamedvével.

Bár manapság sok az olyan medve, amely megtanulta, hogy az embertől nem kell félni, azért a többségük még mindig elkerüli az emberrel való találkozást. Ne szorítsuk sarokba, legyen távozási útvonala.

Ha kirándulni megyünk, csapatosan tegyük, és csapjunk zajt. Lehetőleg egymáshoz közel haladjunk, és beszélgessünk fennhangon. Nyilván nem kell ordítozni, mert azzal zavarjuk az erdő nyugalmát, de a csendes meditációt ne ezekre az órákra időzítsük. Legyen a medvének ideje és útvonala elhagyni érkezésünk előtt a helyszínt.

Az sem jó, ha együtt megyünk ki, de aztán málnászás, vagy gombászás címén külön bóklászunk, mert megtörténhet, hogy a medve meghallja a közeledésünket, menekülni próbál, ezt pedig a társunk irányába teszi. Vadász-szakszóval élve, ráhajtjuk a vadat a társunkra.

A kutyát is tartsuk magunkhoz közel. Az ebet ugyanis megkergeti a medve, az pedig egyenesen a gazdájához fut. „Úgy szoktuk mondani mi, vadászok, hogy rávonatoztatja a kutya a medvét a gazdájára" - mondta Benke József.

Akár emberrel, akár kutyával kirándulunk, ne menjünk a sűrű erdőbe, ahol nem látunk 5-10 méternél tovább. A medve a sűrű, sötét rengetegben szokott tanyázni a bocsaival, mert ott védve érzi a családját. Ha odamegyünk, támadásnak érzékeli, és amennyiben nem lát más lehetőséget, visszatámad. Legyen körülöttünk nyitott a tér, és jó nagy a látótávolság.

Ha dögszagot érzünk, vagy dögöt látunk, ne közelítsük meg. A medve ugyanis dögevő, nem hagyja ki az ingyen zsákmányt, nem lehet tudni, hogy nem őrzi-e azt, esetleg nem tér-e vissza a helyszínre lakmározni.

A hajtóvadászatokat el kell kerülni.

Sátorozáskor éjszakára az ételeket és az ételszagú dolgokat (fogkrém, gyümölcsös tusfürdő stb) ne hagyjuk a sátor közelében, mert oda fogjuk velük csalni a macit. Internetes medveszakértők szerint tegyük fel egy fára, legalább három méter magasba, és minél távolabb az alvóhelyünktől.

A megmosott, kibontatlan konzervdoboznak nincs szaga, miután megettük a tartalmát, a dobozt oda kell dobni a többi szeméthez. Ne tároljuk a maradékot a kocsiban, mert a macinak az egy kinyitatlan konzerv, már nálunkfele is megtörténik, hogy feltöri a kocsit – mondja a zetelaki vadásztársaság vezetője.

A medveürülékes helyeken nem kell félni, medve nem jár vissza vécézni – viccel a vadásztársaság vezetője.

Ha mégis találkoznánk a medvével,

akkor hagyjuk a hirtelen mozdulatokat, ne emeljük fel a karunkat, ne hadonásszunk a kezünkkel, mert azt támadásként értelmezi a medve. Más források szerint jó, ha minél hatalmasabbnak és félelmetesebbnek tűnünk, vagyis felemeljük a kezeinket, mert azzal elijesztjük a medvét. Valószínüleg ez a módszer akkor hatásosabb, ha a medvének van menekülési útvonala. Ha nincs, támadni fog, és akkor talán jobb veszélytelennek tűnni.

Kerüljük a medve tekintetét, mert a szemkontaktust támadásnak veszi – állítja az internet népe. Benke József szerint ez mese, az a lényeg, hogy legyünk elég messze a medvétől, és akkor van időnk dönteni, hogy futunk, vagy sem. „Tudniillik, a medve is blöfföl. Ha elég messze van, legalább 50 méterre, akkor színlelhet támadást, amíg a bocsok felfutnak a fára, vagy elszaladnak. A medve ilyenkor ráfut az emberre, majd félúton megáll, és visszamegy".

Egyes források szerint beszélgessünk a medvével, ebből tudni fogja, hogy emberrel van dolga. Benke úr szerint azonban nem fogunk tudni kiegyezni vele, a medve nem fog tárgyalni. Viszont van egy módszer, amit alkalmazhatunk: utánozhatjuk az anyamedve mérges hangjait, amikor fújtat és haragos, ha embert lát túl közel hozzá.

A paprikaspray Amerikában bevált módszer, a túrázók alapfelszereléséhez tartozik. Nagy kiszerelésűt kell rendelni, amit teljesen ki kell üríteni, és így akár 8 méter távolságba is elér a hatóanyaga. Az ember elleni kis kiszerelésű spray nem elég, nem használ.

Ne etessük a medvét, és a hulladékot ne hagyjuk elöl, elérhető távolságban, mert ahogy a brassói és a tusnádi példákból is láthattuk, a medve nagyon könnyen rászokik az ingyen ételre, és nehezen mond le róla.

A legjobb az, ha időben észrevesszük, és lehetőleg nyugodtan, lassan hátrálunk, hogy ne érezze sarokba szorítva magát a medve. Ha ránk támadt, akkor már csak a védekezés marad: amennyiben már letepert, kucorodjunk össze, és kézzel, lábbal védjük a létfontosságú szerveinket, a fejünket, nyakunkat takarjuk le, vagy helyzettől függően, rúgjuk, üssük, ahol érjük. Mindent próbáljunk meg, ami adott helyzetben célravezetőnek tűnhet.

És ne feledjük: a medve nem ellenségünk. A medve helyzet felelős kezelése a mi dolgunk, embereké, és nem a medve hibája.